Micsoda dicsőséges ünnep!
Isten felemel minket Krisztusban, aki legyőzte a halált.
Isten felemel minket Krisztusban , aki megszabadított minket a bűntől.
Isten felemel minket Krisztusban, aki megajándékozott biztos örökkévaló jövővel, amely mindazoké akik Úrként ismerik Jézust,aki megmentett.
Az élet annyira tele lehet bizonytalansággal, veszéllyel és félelmekkel. A húsvét azonban arra szolgál, hogy emlékeztessen minket azt az életet ,amit Jézus hozott és adott nekünk, nem tudják aláásni vagy nem tudják eloltani.
Ahogy ünnepeljük a dicsőséges feltámadt Krisztust, a szíveinket dicséret tölti meg. Örömmel figyeljük ahogy új betekintést nyerhetünk Isten megértésébe, az örökkévaló cél a világ üdvözítési tervébe! Ahogyan Jézus feltámadt, tehát mi is ővele, ha Istenbe vetjük reményünket, bizalmunkat és hitünket, abba aki elküldte a világba egyetlen Fiát – nem ítéletre hanem megmentésünre!
Nem nehéz nagypéntek rettenetes eseményeit követően érteni a tanítványok megdöbbenését, csalódását, félelmét és elkedvetlenítését. Őket lesújtották, megrázták és teljesen összetörték az események. Jézus mondta tanítványainak több alkalommal, hogy meg fog halni és fel fog támadni a harmadik napon.
Miért történt mégis azután, hogy amikor megjelent közöttük, nem a tanítványok közül volt az, aki elsőként felismerte vagy ráébredt, hogy mi is történt azon a feltámadás reggelen? A sötétség és igazságtalanság erői nyerték a napot? Most is vannak olyanok,akik így gondolkodnak.
A mai időkben, a kétségbeesés színhelyei közepette,állandóan jelen van a szenvedés, igazságtalanság, kapzsiság, erőszak és a világon mindenütt állandó a gazdasági ingatagság ,melynek következményeit mindannyian érezzük, azon töprengek hogy keresztényként is csüggedtnek érzzük-e magunkat ma. Talán lehet, hogy van konkrét ok a kiábrándultságra vagy akár több is. A tanítványok az Emmausba be vezető úton ilyen érzésekkel viaskodtak: Reméltük, hogy ő volt az, aki meg fogja váltani Izraelt.
Amikor Jézus a feltámadását követően megjelent a tanítványoknak, nem ismerték fel őt. Esetleg a belefeledkeztek a személyes bánatba és kétségbeesésükbe, ezek elhomályosították azt, aminek tisztának kellett volna lennie.
Hányszor vagyunk képtelenek, hogy megérezzük Jézust jelenlét az életünkben és a világban ma? Valóban mi, keresztények, mindig visszatükrözzük az örömet és a feltámadás erejét a mindennapjainkban ? Ha becsületesek vagyunk, be kellene vallanunk, hogy nem mindig. Mindazonáltal, ez nem helyes– valóban szükségünk van rá – legyél olyan, mint Ő!
Ahogyan a lelki szemeinket kinyitjuk és törekszünk Isten örökkévaló céljának megértésére a hiten keresztül elkezdjük tapasztalni a sötétség és kétségbeesés fölötti győzelmet. Pillanatról-pillanatra , napról napra tapasztaljuk Krisztus feltámadásának a győzelmét az életünkben. Halleluja!
André Cox tábornok
