Bizonyára vannak kérdéseink, félelmeink, aggodalmaink és reményeink, amelyek az új évhez kapcsolódnak. Mi emberek szeretjük élvezni azt, ami jó és vidám, és kerülni azt, ami kihívás és nehéz. Mi emberek nagyon értünk hozzá, hogyan meneküljünk a mindennapi dolgoktól. Ilyenkor viszont fennáll annak veszélye, hogy leragadunk a fogyasztásnál. Ez a fajta élet sok embert tesz boldogtalanná, mert soha nem lesz elég fogyasztási cikk és szabadidő foglalkozás. Hátramaradnak csalódott, szomorú és frusztrált szívek és kapcsolatok.
Jézus tanít minket, embereket, imádkozni. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Máté 6.11). Meg vagyok győződve róla, és személyesen élem is, hogy a mindennapira való szorítkozás boldoggá és életvidámmá tesz. Jézus nincs ellene annak, ami több a mindennapinál, viszont azt szeretné, ha szívünk, gondolataink és érzelmeink nem a földi, anyagi dolgokhoz kötődnének. Jézus sokkal inkább arra hív fel minket, embereket, hogy általa egy nagy szabadságba és örömbe lépjünk. Ez akkor sikerül, ha belemegyünk az Istennel való kapcsolatba. A „Miatyánk” kezdetű imádságban Jézus megmutatja, hogyan lehet. Azáltal, hogy Istent engedjük az első helyre a szívünkben és a gondolatainkban. Szeretettel arra hívjuk fel önöket, hogy ezt az imádságot az életükben ne csupán mondják, hanem a mindennapi létezésükben éljék is.
„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.“ Máté 6:9-13 HÍVÁS
