Újévi gondolatok

Újévi gondolatok

Zsoltárok könyve 67 rész 2-3 verse

Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!
Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!

 

Kedves Olvasó!

Minden újév kezdetén átgondoljuk az elmúltakat és reményteljesen tekintünk az előttünk álló időszakra. Az élet előrehaladtával sokan ráébrednek, mennyire véges napjaink száma, nem mindegy milyen tartalommal töltjük meg. Az alábbi gondolatok segítenek felismerni, hogy a lényeges dolgokat, amelyek igazán befolyásolják a minőséget, mi magunk választhatjuk meg, azt kívánjuk Mindannyiunknak, hogy jól használjuk időnket 2017 évében is.

 

A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával.

Minden reggel a nagyapa korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját.

Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját. Egyik nap megkérdezte, „Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?”

A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: „Fogd meg ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!” A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz.

A nagyapa nevetett, és azt mondta, „A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!”, és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra. Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért.

A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, „Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé”, ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló. Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt.

Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt.

Alig bírt beszélni, „Látod, papa, nincs ételme, ugye te is így gondolod?”. Az öregember azt mondta: „Nézd meg a kosarat!”. A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos szenes kosár helyett egy tiszta kosár volt.

„Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni, átalakítani bennünket kívül-belül, és lassan Krisztushoz, a Fiához hasonlók leszünk.

 

Ne múljon úgy el egy nap sem, hogy nem elolvasunk Isten szavából valamennyit!

Élj egyszerűen, szeress nagyvonalúan, törődj őszintén, beszélj kedvesen, a többit hagyd Istenre.

(ismeretlen szerző)