Zoltán lassan egy éve lakik az Üdvhadsereg Új Reménység Háza szállóján. Már felvételekor is szembetűnő volt, mennyire reálisan méri fel helyzetét, önmagát, lehetőségeit. A vele készült riportot osztanám meg sok szeretettel, mindazokkal, akik olvasni/látni szeretnék, van igenis lehetőség talpra állásra, a választásra. Az életért való küzdés mindig meghozza gyümölcsét. Isten áldása van rajta!
NAN: - Mióta hajléktalan, Zoli?
Zoltán: - 2004 óta.
NAN: - Miért vált azzá?
Zoltán: - Családi problémák miatt sajnos. Sok év alatt felgyűltek a nehézségek, konfliktusok, amiket hol sikeresen kezeltünk, hol nem, de eljött egy nap, amikor úgy éreztük, jobb lesz külön egymástól. Elköltöztem. Később, egy alkalommal újra próbálkoztunk rendezni kapcsolatunkat, akkor hazaköltöztem, ám sajnos nem sikerült még sem, így véglegesen feladtuk a házasságunkat. Ezt követően kerültem ki az utcára.
NAN: - Mit csinált az utcán? Hogy élt, tartotta fenn magát?
Zoltán: - Próbáltam munkát keresni a Moszkva téren, de az az igazság, hogy a kannás bort hamarabb megtaláltam mindig. Fesztiválokra jártam. Részegen a barátommal kísérletezgettünk több dologgal kapcsolatban ez idő alatt, így jutottunk el a parafa dugók kreatív felhasználásához is.
NAN: - Mikor érezte, hogy ebből az életvitelből elege van, és szeretné helyre hozni az életét?
Zoltán: - 2014. májusában már több egészségügyi problémával küszködtem, pl. májbetegséggel. A sok alkoholfogyasztás meghozta eredményét. A kórházban töltött idő alatt volt időm gondolkodni az életemről, és rájöttem, nagyon nem jó irányba halad így. Mikor kiderült, hogy a többféle egészségügyi romlás a szervezetemben eljuttatott oda, nem tudok munkát vállalni miatta, akkor a parafa dugókból készíthető kis bábok faragását választottam elfoglaltságnak. A kórházból való kijövetelem után az utcára mentem, hogy az addig elkészített bábokat elajándékozhassam mindazoknak, akik kérik, valamint újakat készíthessek esetleg igény szerint. Az értük kapott adományokból tartom fenn magam.
NAN: - Az elkészített bábuk sikerességének következtében nemrég egy váratlan és különleges megkeresést kapott. Miről szólt a kérés?
Zoltán: - 2017. április hónapban azzal fordultak hozzám, hogy a 2017. május 31-én tartandó Jószolgálati díj átadására kerülő ajándékcsomagokba készítsek egy kis madárkát parafa dugókból. Szám szerint 200 db-ot. Megtiszteltetés volt számomra mindenképp. Másfél hónap alatt kellett elkészítenem. Jólesett látni, hogy megbíznak bennem és a munkám fontos része lehet egy nagyszerű tervnek, ajándéknak.
NAN: - A gálaesten részt tudott venni?
Zoltán: - Igen, ott lehettem, meghívást kaptam rá. Partnernőm, akivel részt vettem a gálán, egy régi kedves ismerősöm. Most mellettem áll, támogat a munkámban, egészségügyi problémáimban, felépülésemben. Ezért is kértem fel őt, hogy legyen társamként jelen ezen a nagyszabású rendezvényen.
NAN: - Milyen tervei vannak a jövőre vonatkozóan?
Zoltán: - Mostanában már néha megkeresnek, készítsek valamiből több darabot rendezvényekre (pl. esküvőre). Ezeket szívesen elvállalom. Folyamatosan próbálok ki új dolgokat, tárgyakat, ajándékokat, amik megvalósíthatók ebből az anyagból. Eddig különböző állatokat, télen Mikulást, karácsonykor angyalt, tavasszal virágot stb. készítettem, vagy ami épp az eszembe jutott. Azt szeretném, hogy egyre jobb legyen az egészségi állapotom, amivel még több lehetőség nyílna ki számomra a munka területén, és mihamarabb rendeződhetne az életem. Szeretném megköszönni az Üdvhadseregnek, amiért támogató intézményként mögöttem áll, és olyan körülményeket teremtett számomra, hogy kiteljesedhetek abba az irányba, ami hasznomra válhat.
Zoltán számomra példaértékű, aki megmutatja kitartásával, életéért való küzdésével, elszántságával, hogy teljes életet akar élni, akármilyen is az egészségi állapota, élethelyzete, lakhatási körülményei. Ezt a folyamatos előtakarékosságával is bizonyítja, ami szintén kiemelendő, hisz kevés ember gondol erre, még azok közül is, akiknek saját házuk, lakásuk van. Zoltán (tudtán kívül valószínűleg) társai elé is példát mutat szorgosságával, kiegyensúlyozottságával, céljainak kitűzésével. Szociális munkásként csak támogatni, bátorítani tudom mindabban, ami hasznára válhat, és megtiszteltetés számomra, hogy egyik kedves lakóm életének, ilyen jellegű változásainak részese lehetek.
Budapest, 2017. június 8.
Nagyné Albert Nóra
szociális és mentálhigiénés munkatárs
