Fruzsina

Az én történetem ott kezdődött, hogy a Bank, - devizás voltam - elárverezte az otthonomat.Mivel családom nincs, a fiam már felnőtt, hirtelen nem tudtam, hová menni, a garázs lett az "otthonom" ideiglenesen, ahová a bútoraimat és személyes holmimat tároltam, havi 20eFt-ért. Egy-két hónapig én még ismerősöknél húztam meg magam. 


Mindez 2014.05.17én történt, a fiammal együtt "kiköltöztünk". Ő, - szerencsére- az akkori barátnőjéhez költözött. Én bizonytalan helyzetben  - a Bank és a Végrehajtók - 50 %-ban vonta a fizetésemet - maradtam. 
Tehát anyagilag és erkölcsileg megtépázva - ugyan a munkám megmaradt - 
így ez egy jó "kapaszkodó" volt, ahhoz, hogy még "EMBER"-nek érezhessem magam. 
Szerencsére vannak még jóindulatú régi ismerősök és barátok, akik a segítségemre voltak. Egy ilyen régi jó barátnő jött a segítségemre, aki 2016.10.18-án elvitt engem az ÜDVHADSEREG "Új Élet Háza" Budapest,VI. Bajnok utca 25.szám intézményébe. 
Ekkor hallottam először létezéséről, ahol szeretettel fogadtak, és valami csodaszép szobát ajánlottak fel új otthonomul. Elámultam, hogy milyen rendes körülmények közé kerülhettem, viszonylag kevés bérleti díj ellenében. Számítógép, TV, mosógép, mindenkinek külön kis személyes hűtő és kis szekrény a konyhában a saját dolgai elhelyezésére. Ez mind kulccsal zárhatóan saját részemre biztosítva! 
Persze HÁZIREND mindenhol van, és ezt illik betartani. Nem különösebbek, mint TILOS az alkohol a dohányzás (kijelölt helyen szabad) és az együttélés szabályainak betartása. 
FONTOS a kimaradáskor előre szólni és a mindenkori ügyeletesnek bejelentkezni. 
Nekem nagyon elfogadható rendszernek bizonyult, hiszen ahol RENDSZER  van, ott REND is van. 
Azért a jó és kellemes dolgokat is megemlíteném, hiszen a kirándulások és egyéb foglalkozások - napi szinten - igazán felpezsdíti az ott élők életét. 
Az ünnepek is családiasak, együtt vagyunk örülünk egymásnak és közösen készülünk ünnepi műsorokra, az itt dolgozó szociális munkások és segítők csapatával. 
Megemlíteném még az Üdvhadsereg Házában működő gyülekezet tevékenységét, - ez teljesen elkülönül az Üdvhadsereg házirendjétől - aminek  - az ott létem kezdetétől -  a mai napig tagja és segítője vagyok. Magam is végzek önkéntes munkát és szívesen veszek részt minden megmozdulásban. 
Úgy gondolom, szerencsésnek mondhatom magam, hogy az ÜDVHADSEREG-hez vezérelt a sorsom, mivel a mai napig visszajárok rendszeresen a Házba, és egyéb programokban szívesen részt veszek. 
Említeném még az ott lakás anyagi részét, ami nagyon elfogadható, sőt még az is fontos, hogy havi X összeg "kötelező megtakarítást" ír elő az intézmény. Azt gondolom, ezt önerőből képtelenek lennénk megteremteni, hiszen különböző körülmények közül kerülünk be az intézménybe, ahol nem tudtunk takarékoskodni. Nagyon fontos ez, hiszen ha kikerülünk az intézményből, ezt a megtakarítást kézhez kapjuk!

A magam részéről annyit, hogy 63 éves koromban kerültem be az intézménybe, egy életmentő műtét után. Négy és fél hónapot töltöttem itt és a mai napig visszajárok, a lakótársaimmal tartom a kapcsolatot.

Szintén baráti segítséggel, 2017.03.01-től albérletbe mentem, egy olyan hölgy mellé, akinek segítségre (volt) és van szüksége. Megjegyzem az egyik (szakmám) hivatásom szociális gondozó és ápoló.

Minden olyan krízishelyzetben lévő hölgyet, bíztatok arra, hogy keresse meg az intézmény vezetőit, és ha megfelel a körülményeknek és a HÁZIREND-et is be tudja tartani, akkor egy "kis mennyországba" kerülhet, 
amíg újra kiléphet, - megerősödve -  az ÉLETBE! 

Budapest, 2017. 07.26.

                                                                            Fruzsianna 
                                                                           egy volt lakó