Nem tudom, önök hogyan vannak a munkával és az imádkozással. De ha a világot nézzük, gyorsan világossá válik, hogy „csak“ a kemény munkától sem a világ, sem az emberek nem változnak meg.
Ugyanúgy „csak“ az imádkozás sem változtatja meg a világot.
Közeledik a Karácsony és sokat dolgoznak érte, akár az üzleti, akár a magánéletben.
Ajándékokat vásárolnak, bejglit sütnek, a lakásokat, az asztalokat szépen feldíszítik, és aki tud, pazar ételeket készít. Sok embernek a Karácsony még több munkát, még több szervezést és még nagyobb stresszt jelent. És a sok munka, a jó ételek és a legfinomabb sütemények ellenére nem lehet kikényszeríteni a szeretetet, a tiszteletet, a békességet vagy az igazi örömöt. Ezek nem a munkából és az erőfeszítésből születnek, hanem egészen más dolgokból erednek.
Én a saját életemben azt tapasztaltam, hogy a szeretetet, az elismerést, a reményt, a békességet és sok mást nem tudjuk egyszerűen „megcsinálni”. Ez az egyik oka, hogy imádkozom. Sokat beszélek Istennel az életemről, a családomról vagy más emberekről és a világhelyzetről is. Mert tudom, olyan sok van, amit csak Isten képes megtenni, megváltoztatni vagy meggyógyítani.
Emiatt szeretem a Karácsonyt is, Jézus születésének az ünnepét. Isten a Fiát küldte erre a világra, hogy megmutassa nekünk, kicsoda Ő, hogy nekünk utat, hidat építsen, amely által részesedhetünk mindabban, ami Isten lénye és abban is, amit tesz. Személyesen átéltem, hogy Jézus által az életek jóra fordulnak. Ott lehettem, amikor családok újra egymással kibékülhettek.
Olyan sok van, ami hatalmunkon kívül van, de megtörténhet, amikor Isten jelen van.
Kívánom önöknek, hogy megkapják a szeretet, öröm és hála jutalmát minden Karácsonnyal kapcsolatos erőfeszítésükért. De sokkal többet kívánok, nevezetesen, hogy felismerjék Jézust, Istent ebben a karácsonyi időben, hogy keressék a pillanatokat, amelyekben belül elcsendesednek, és Istennel beszélgetnek az életükről.
Kívánok önöknek pillanatokat, amelyekben Istennel találkoznak! Ehhez ajánlom Jézus „Én vagyok” kijelentéseit:
Jn 6,35: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.“
Jn 8,12: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.“
Jn 10,9: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál.“
Jn 10,11: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.“
Jn 11,25: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.“
Jn 14,6: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.“
Jn 15,1: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda.“
Ezeknek a kijelentéseknek csak akkor van értékük, ha hittel elfogadjuk és személyes életünkben kifejezésre jutnak. Ez viszont erőfeszítést is, munkát is jelent. Ahhoz, hogy a békesség, a megbecsülés, a szeretet határozza meg a világunkat és a kapcsolatainkat, szükséges, hogy mindegyikünk személyesen ehhez hozzátegye a részét.
Így kívánok sok erőt, jókedvet és örömöt ezeknek a dolgoknak a megvalósításában.
„Ora et labora!“, „imádkozzál és dolgozzál!“.
Regina Wittwer őrnagy
a Magyarországi Üdvhadsereg vezető helyettese
