Hírek

Sajtóközlemény - Iskolakezdés az anyaotthonból

Hogyan kerül egy „Angyal” a tolltartóba?   Budapest, 2013. augusztus 29. – Már csak pár nap a nyári szünetből, és megkezdődik az iskola. A lázas, tanév eleji készülődés minden gyereket elér, még azokat is, akik nem a megszokott családi fészekből várják az iskolakezdést, hanem anyaotthonokból igyekeznek reggelente beérni az iskolába. A tanévkezdéssel járó lelki felkészülés, a szorongások leküzdése azonban jóval nagyobb terhet ró az anyaotthonból érkező gyerekekre, mint „rendes” családból érkező társaikra. Ebben a munkában vállal már több éve kiemelkedő feladatot az Üdvhadsereg Magyarország által működtetett Fény Háza Anyaotthon, ahonnan az idén 14 iskolás korú gyerek teszi meg az első lépéseket szeptember 2-án az iskola felé.   Új tornacipő, kisuvickolt hátizsák, kihegyezett színes ceruzák – csak pár dolog, ami egy átlagos iskolakezdésről eszünkbe juthat. Nincs ez másképp a Fény Háza Anyaotthonban sem, ahol a lázas készülődés az iskolakezdésre szintén megkezdődött, azonban a legtöbb esetben jóval több tanulási nehézséggel, anyagi vagy éppen szociális, nevelési problémával kell megküzdeniük az ott élő anyáknak és gyermekeiknek egy átlagos családhoz képest. Jelenleg 10 családban 14 iskoláskorú és két óvodáskorú gyermek kezdi meg az őszi tanévet a Fény Házában, de még további három család beköltözése várható. Kudarcélmény, hiányérzet, szorongás   A gyerekek beilleszkedési problémái az új közösségbe gyakran nem az „anyaotthonos” létből adódnak, hanem abból a háttérből, ami már az anyaotthonba kerülést megelőzte. A családon belüli konfliktusok és a gyakori költözések miatt gyakran szorongóbbak, feszültebbek a gyerekek.  Ez megnyilvánulhat némelyiküknél a kortársaik felé mutatott bizalmatlanságban, abban, hogy nehezebben oldódnak fel vagy éppen nem kapcsolódnak be a közös játékokba. Mások a konfliktusaikat nem tudják kezelni, és a felgyülemlett feszültség miatt agresszívek a társaikkal szemben. „Ezt csak fokozza az a tény, hogy nem saját otthonukban, hanem anyaotthonban élnek” – mondta el Mali Eleonóra intézményvezető. „Úgy érzik, hogy a családjukkal és velük valami nincs rendben, hiszen nem úgy élnek, mint más.”   A gyerekeknél, főleg a kamaszoknál a közösségben elfoglalt hely, szerep szempontjából nagyon lényeges, hogy milyen menő táskával, divatos ruhában, márkás cipőben jár iskolába. Sok gyermeknek okoz problémát, hogy adományba kapott ruhában, esetleg kopottabb cipőben kell megjelennie. „A „felöltöztetés” mellett feladatunk, hogy a gyermek saját értékét és önbizalmát kicsit leválasszuk a külsőségekről.  A szorongás sok gyermek esetében nem csak a barátkozásban jelent akadályt, de elveszi a figyelmét, energiáját a tanulásról. Az iskolaváltás miatt gyakran egészen új szintre kell felzárkózniuk a gyerekeknek, a különbség, a hiány miatt kudarcélményük van és egyre nagyobb szorongással néznek egy-egy újabb megmérettetés elé” – magyarázta Mali Eleonóra intézményvezető.   Tanulási nehézség vagy éppen felnőttet megszégyenítő céltudatosság és akaraterő   A gyerekek nagy részénél a költözés, bizonytalanság, a családi konfliktusok negatívan csapódnak le a tanulásban. Hiszen olyan problémák, kérdések is foglalkoztatják őket, amivel egy átlagos családban nevelkedő gyereknek nem kell megküzdenie. Emiatt többnyire komoly nehézséget jelent nekik, hogy a figyelmüket egy megtanulandó feladatra összpontosítsák, aminek látszólag oly kevés köze van a valós élethez, problémákhoz. „Vannak azonban olyan gyerekek is, akik a sokat látottak koraérettségével a tanulást is nagyon komolyan veszik, és próbálnak azon az egy területen eredményt elérni, amire hatással lehetnek, hogy túléljék a családi kapcsolatok, konfliktusok és pénztelenség útvesztőjében átélt tehetetlenségüket. Találkoztunk olyan gyermekkel is, aki felnőtteket megszégyenítő céltudatossággal készült választott pályája felé, amit a családjából és a körülményekből való kitörés egyetlen lehetőségének látott. Szomorú volt azonban látni, hogy ennek mozgatórugója az a mélységes szégyenérzet volt, amit a családja miatt érzett” – mondta el Mali Eleonóra intézményvezető.   Az otthonban élő családokat a Fény Háza igyekszik úgy segíteni, hogy továbbra is külön családként tudjanak működni. Így a gyermek tanulásának ellenőrzése, segítése elsősorban az édesanya felelőssége, feladata. Lehetőség van a tanuló-szobába félrevonulni, ha esetleg a testvérek zavarják a felkészülést, de többnyire a gyerekek a lakószobájukban tanulnak, készítik a házi feladatot. A gyermekek tanulmányait a családgondozó, szakgondozó is figyelemmel kíséri. Nem könnyű feladat az iskolák számára sem az anyaotthonos gyermekek fogadása. A gyerekek jönnek-mennek, mire felzárkóztatják őket, és végre beilleszkednek az iskola életébe, költöznek tovább. „Intenzív párbeszéd az iskolával akkor kezdődik, ha „baj van”, akár a magatartásával, hiányzásaival kapcsolatban, vagy ha valami feltűnő változás áll be a gyermek iskolai viselkedésében. Ilyenkor egyeztetjük a tapasztalatokat, és a gyermek/szülő felé képviselt elvárásokat, hogy lehetőleg ne egymás ellen dolgozzunk, hanem támogassuk, egészítsük ki egymás munkáját – tette hozzá Mali Eleonóra intézményvezető.   Védőangyal a tolltartóban   Nyáron költözött be K. édesanyjával és testvérével. Az otthonban töltött első hetek alatt lassan oldódott benne a félelem, szorongás. Különös kislány volt, még a többiek között is feltűnt, hogy a rövid kis élete során megtapasztalt nehézségek (a szülők nyújtotta biztonság hiánya, az állandó felkészültség, hogy mikor lesz megint baj, mikor jön haza apa, hogy bántsa anyát) mély, kitörölhetetlen nyomot hagytak lelkében. „Lassan megszokta, hogy itt nem bántják” – meséli a történetet Selmeczi Éva szakmai vezető. „Itt biztonságban van. Ide nem jöhet be apa. Néha már egy-egy mosolyt is megengedett magának, vagy el merte engedni az édesanyja kezét. Ahogy közeledett a szeptember, a szorongás úgy kúszott vissza a kislány életébe. Játékokat, mesekönyveket, foglalkozásokat állítottunk csatasorba, hogy életkedvét, bátorságát visszaszerezzük, de mindennel csak múló, átmeneti sikert értünk el. Hiszen azon a tényen semmi nem változtatott, hogy szeptember elsején neki ki kell lépnie a kapun. El kell mennie egészen az iskoláig, és ott hosszú órákon át védtelen lesz. A kapun kívül megtalálhatja apa, és elviheti. Anyát is megtalálhatja apa, és megint bántani fogja. Beszéltünk neki arról, aki itt az otthonban az igazi védelmet jelenti nekik. Hogy Isten nem csak a falakon belül, hanem az utcán és az iskolában is meg tudja őket oltalmazni. Így született meg az egyik beszélgetés során ’Angyal’, firkantott rajz egy lapon, ahogy átöleli az igeverset: „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” És együtt képzeltük el, ahogy az angyalsereg kíséretet alkot egy kicsi lány körül, hogy megvédjék az úton az iskoláig. ’Angyal’ őrhelye a tolltartó lett. Hogy mindig szem előtt legyen, és emlékeztesse K.-t, hogy Isten parancsára egy sereg láthatatlan angyal kíséri, és meg tudják védeni. ’Angyalra’ a tanév során sokszor volt szükség, mert egy-egy nehezebb napon visszatértek a félelmek, és nagy kihívást jelentett az a néhány buszmegállónyi út. Bár tudnánk olyan egyszerű mozdulattal, ahogy az angyalos lapot becsúsztattuk a tolltartóba, a gyerekek szívébe is reménységet és biztonságérzetet helyezni. Hogy az iskolában töltött idő, ami a tanulásról, játékról, barátságról kellene, hogy szóljon, ne a szorongástól, aggódástól legyen terhelt” – zárta a történetet Selmeczi Éva szakmai vezető.   Az Üdvhadsereg Magyarország által üzemeltetett Fény Házában évente 200-250 jelentkezést regisztrálnak, ebből 27-30 családnak tudnak segíteni.

Az Üdvhadsereg Magyarországról: Az Üdvhadsereg nemzetközi mozgalom, része az egyetemes keresztyén egyháznak. Üzenete a Biblián alapszik. Tevékenységei között kiemelten fontos szerepet kap a szociális szükségletek kielégítése. Az Üdvhadsereget 1865-ben Angliában William Booth, metodista lelkész alapította. Jelenleg az Üdvhadsereg missziójában több mint 100 ezer alkalmazott a világ 126 országában segít a rászorulóknak. Magyarországon először 1924-ben jelent meg a szervezet, hogy a háború borzalmait követően segítsék az alkoholba és öngyilkosságba menekülő férfiakat, a kenyerüket az utcán kereső nőket, és az elhanyagolt, vagy árva gyerekeket. Az Üdvhadsereg gyülekezetei és szociális intézményei számtalan embernek nyújtottak vigaszt a II. Világháború éveiben, mígnem 1949-ben az akkori politikai hatalom betiltotta működését. A rendszerváltást követően, 1990-ben indult újra a magyarországi misszió. Jelenleg négy gyülekezet és három szociális intézmény működik Magyarországon az Üdvhadsereg égisze alatt. Hajléktalanoknak kínál testi, lelki táplálékot, fedelet a fejük fölé, a rászorulóknak meleg ételt és ruhát, bántalmazott anyáknak és gyermekeiknek védelmet, az utcán lévő, tanácstalan fiataloknak vasárnapi iskolát.

  További információ: Ferkó Andrea Prominart Kommunikáció Telefon: 06 1 240 38 03 Mobil: 06 20 806 86 36 E-mail: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it." data-cke-saved-' + path + '\'' + prefix + ':' + addy80273 + '\'>'+addy_text80273+'<\/a>'; //--> www.udvhadsereg.com www.facebook.com/udvhadseregmagyarorszag

MEGHÍVÓ Hajts a reményért!

 Keresztény motorosok reményt hoznak Magyarországra!

motoros Gyöngyös 2013-07 Hajts a reményért!

Minden embernek joga van az élethez!

A testi és szellemi fogyatékkal élő fiataloknak is? Az utcán élő munkanélküli, éhező fiataloknak szintén? Azoknak a gyermekeknek is, akikről szüleik nem akarnak gondoskodni? A fiatal vagy idősebb nőnek is, aki áruba bocsátja testét, mert nem talál munkát? Az anyáknak is gyerekeikkel, kiket apjuk elhagyott? Öt éve segítünk, szoros együttműködésben a svájci Rolling Church-chel, Gyöngyös városának szociális hatóságával (Maka Piroska Asszony szociális igazgatóval) és az Üdvhadsereggel. Időközben megújult a gyermekotthon, a városi idősek otthona pedig ápolási ágyakkal és kerekes-székekkel gazdagodott. MOST TÖBBRE VAN SZÜKSÉG !

Meghívjuk Önt, hogy segítsen! Fogjunk össze, és adjuk tovább Isten szeretetét. Van elég ennivalónk, van egy lakásunk, vannak egyéb eszközeink, osztozzunk! Jelen akarunk lenni mások számára! Keresztényként komolyan akarjuk venni felelősségünket. Fény és só akarunk lenni! A Jesus-Wings vezetésével (Svájc legrégebbi keresztény motoros közössége) a magyarországi Gyöngyösre utazunk, hogy ott július 12-14. között egy jótékonysági rendezvényt tartsunk. A rendezvény célja, hogy az elengedhetetlenül szükséges anyagi eszközöket, a két helyi intézmény indításához szükséges 50.000 eurót a helyi célok elérésére megteremtsük.

Első, és égetően szükséges cél az Üdvhadsereg által működtetni kívánt Népkonyha. Második cél, a Legyen Mindig Otthonuk Alapítvány által működtetett fogyatékosok lakóotthonának működtetése, ahol családok élhetnek együtt a szükséges segítség biztosítása mellett.

Szívén viseli Ön is az emberek sorsát? Akkor kérjük, kísérjen el bennünket Gyöngyösre, és velünk együtt segítsen. Ossza meg keresztény mivoltát. Tegye láthatóvá Isten szeretetét és jóságát! Hagyja, hogy az Ön személyén keresztül Isten az ott élő helyi embereknek reményt nyújtson! Adjon azoknak az embereknek reményt, akik már nem számítanak rá. Adjon a gyöngyösi embereknek bátorságot az Ön eljövetele által. Mutassa meg nekik, hogy Isten nem felejtette el őket! Ha Ön nem motorozik, vagy valamilyen oknál fogva nem tud eljönni, akkor segíthet azzal, hogy a rendezvényt támogatja az alábbi bankszámla számra elhelyezett hozzájárulásával.

Ha Ön nem motorozik, természetesen jöhet Ön autóval is! J Kedvezményezett neve: Legyen Mindig Otthonuk Bank: Raiffeisen Bank IBAN: 12032006-01320955-00200003 Nagyon fontos, kérjük osszák meg másokkal is e hírt! Adja meg más keresztényeknek is az esélyt, hogy velünk együtt Gyöngyösön segíthessenek, és kérjük, tájékoztasson bennünket egy rövid e-mailben, ha Ön adakozott. Nagyon köszönöm figyelmét, és előre is örülök, hogy Gyöngyösön megismerhetem. Segítsen nekünk a reményt elhozni! Hajts a reményért! Szívélyes üdvözlettel: Richard Häfliger, a Jesus-Wings elnöke

Megválasztották az Üdvhadsereg történetének 20. tábornokát Londonban

Közlemény

Az Üdvhadsereg Egyház Nemzetközi Tanácsa 2013. augusztus 3.-án megválasztotta Londonban tábornokká André Cox parancsnokot, így ő lett a 20. tábornoka a világméretű keresztény közösségnek.

the Cox cupple

A tábornok elfogadta az új felelősséggel járó megbízatást az alázatosság szellemében, mely a rangtól függetlenül sem jelent nagy elmozdulást eredeti tiszti elhívásától : Istent szolgálni és hirdetni az evangéliumot.

Cox tábornok megosztja szolgálatát feleségével Silvia Cox parancsnoknővel, aki a Nemzetközi Női Szolgálat vezetője az Üdvhadseregben, együtt fognak vezetni 1,5 millió gyülekezetet az erős nemzetközi egyházban.

Életükre és munkájukra ISTEN áldást kívánjuk !

Tisztavatás Debrecenben

Új tisztek  avatását ünnepelte az Üdvhadsereg Debrecenben  [caption id="attachment_618" align="aligncenter" width="409"]Az új tisztek bevonulása zászlajuk alatt Az új tisztek bevonulása zászlajuk alatt[/caption]   A "Feltámadás hirdetői " Benedek Zoltán és Benedekné Cséki Anabella hadnagyok tisztté avatását ünnepelte 2013. június 16-án az Üdvhadsereg Szabadegyház Magyarország Debrecenben.   A tisztté szentelési ceremónia az Üdvhadsereg hagyományai szerint Andrew és Darlene Morgan őrnagyok  Magyarországi Vezetők  irányításával zajlott.   [caption id="attachment_619" align="aligncenter" width="491"]Andrew Morgan őrnagy köszönti az ünneplő gyülekezetet Andrew Morgan őrnagy köszönti az ünneplő gyülekezetet[/caption]   [caption id="attachment_620" align="aligncenter" width="464"]Darlene Morgan őrnagy a felavatási igéket olvassa Darlene Morgan őrnagynő a felavatási igéket olvassa[/caption]   Az avatást Franz és Hanny Boschung parancsnokok a Svájc, Ausztria, Magyarország Territórium Vezetői végezték.   [caption id="attachment_621" align="aligncenter" width="510"]Hanny Boschung a fogadalom tétel pillanataiban Hanny Boschung parancsnoknő a fogadalomtétel pillanataiban[/caption]     [caption id="attachment_622" align="alignleft" width="337"]Franz Boschung átadja Benedek Zoltán kinevezését Franz Boschung parancsnok átadja Benedek Zoltán hadnagy kinevezését[/caption] [caption id="attachment_623" align="alignright" width="340"]Franz Boschung átadja kinevezést Benedekné Cséki Annabellának Franz Boschung parancsnok átadja Benedekné Cséki Annabella hadnagynő  kinevezését[/caption]                                           [caption id="attachment_624" align="aligncenter" width="498"]Hanny és Franz Boschung őrnagyok, Benedek Anabella és Zoltán hadnagyok, Darlene és Andrew Morgan őrnagyok Hanny és Franz Boschung parancsnokok, Benedek Anabella és Zoltán hadnagyok, Darlene és Andrew Morgan őrnagyok[/caption]   Isten áldását kívánjuk az új tisztek munkájára és életére !   

Hatékony Életvezetési Tréning Program a Válaszút Házában

Lakóink nagy többségének otthonunkba kerülésekor nincs munkája, látása, célja a jövőre nézve, reményvesztettek és máról-holnapra élnek! Ragaszkodnak szokásaikhoz és nehéz őket változásra bírni. Éppen ezért, szükségét éreztük egy olyan tréning elindításának, amely hatékony életvezetési tanáccsal látja el gondozottainkat olyan módon, mely közelebb viszi őket Istenhez és megtapasztalhatják a hit erejével, mi is az a valódi siker.

Vagyis, hogy : P1060867-1

  • egyértelmű életcélt fogalmazzanak meg
  • felismerjék mi a szerepük saját fejlődésükben
  • megértsék miért fontos beépíteni bizonyos alapelveket az életükbe
  • megkezdjék a valódi sikerhez vezető rendszer kiépítését.

  Bízom benne, hogy a csoporttagok, ha alkalmazzák a tanultakat, hozzáállásuk az élethez pozitívabb lesz.  Belső erőforrásaikat használva elkezdik önmagukat aktív szerepbe hozni és egy világos cél megfogalmazásával elkötelezettebbé válhatnak mindennapjaikban a jövőt illetően is.

A tréning ideje alatt, ami 2013. április 4-től - 2013. július 4-ig tartott, (heti 1 alkalommal) a csoport rendszeres résztvevői megtanulhatták, hogy felelősséget kell vállalniuk saját életükért. Megismerhették gyengeségeiket és erősségeiket, tesztek, játékok segítségével. Beszélgettünk a megbocsátó erő hatalmáról, az igaz szeretetről, valamint, hogy kinek mi a szeretetnyelve. Felmerült a kérdés, hogy mennyire vagyunk értékesek, milyennek lát Isten és mi milyennek látjuk magunkat. Taglaltuk, hogyan kell megoldani a problémákat, szerepjátékokat játszottunk, konfliktuskezelést tanultunk. Tanulságos történeteket elemeztünk a Bibliából.

P1060874-1

A hölgyek választ kaphattak többek között arra is, hogy miért gerjedünk haragra és hogyan tehetjük azt, ami helyes, vagyis építsünk igaz alapokra!  (Csak akkor vesszük észre, hogy egy vonal görbe, ha mellé állítunk egy egyenest). Beszélgettünk még a bizalomról, a szenvedélyek rabságáról, az élet értelméről és sok másról. Megtapasztalhatták milyen változások jöhetnek az életükbe, ha kitartóan küzdenek , és nem adják fel. Csapatjátékot játszottunk, ahol egymásra voltak utalva, közösen kellett dönteni és mindenki véleménye számított. A játék alatt megtanultak egymásra figyelni és a trénig végére összekovácsolódott a csapat.

P1060868

Összesen 15-en vettek részt a tanfolyamon és a kérdőívek eredménye alapján, kivétel nélkül mindenki hasznosnak tartotta az alkalmakat. Legtöbbjüknek a hozzáállása és Istenhez való viszonya változott pozitívan. Leginkább a játékok, az egyszerű példák, a történetek olvasása volt a legkedvesebb számukra.

Sikerek: 3 fő távozott albérletbe stabil munkahelyi háttérrel, hogy önálló életvitelt folytasson, 2 fő munkát talált és a többiek is új célokat állítottak fel.

Mit kívánhatnék? Soha ne adják fel, mert minden lehetséges annak, aki hisz!

Budapest, 2013. július                                                                                                                                                          

                                                                                                          Menyhártné Kiss Zsuzsanna                                                                                                                   szociális asszisztens

Indulni kell....

Regina 01 Regina öt gyermekével 2012. őszén költözött be otthonunkba. A család több éves vándorlása, intézményből intézménybe költözése után az édesanya és a nagyobb gyerekek egyre inkább elveszítették a reményt, hogy valaha saját otthonuk lesz, állandó fészkük, ahol a saját lábukon tudnak megállni. A legidősebb gyermek már kiszakadt a családból az állandóság hiánya miatt, és az otthonunkban töltött első hónap során a második gyermek is a család elhagyása mellett döntött. Mi az, ami egy ilyen helyzetben erőt tud adni egy édesanyának, hogy tovább folytassa a küzdelmet a vele élő gyermekeiért, a közös otthonért? Regina az otthonban töltött idő alatt a hétköznapi tennivalók között egy új lehetőséget ismert meg, ami az emberi korlátok felett áll. Gyermeki bizalommal kérte Istentől, hogy az ő reménytelen helyzetéből adjon kiutat, és ajándékozza meg őket egy új otthonnal. Regina 02Amikor egy pályázati lehetőségről hallott, ami Családok Átmeneti Otthonához kapcsolódó kilépési, önállósodási lehetőséget ad, meg volt győződve arról, hogy ez Isten válasza imádságára. Szemünk láttára telt meg reménységgel, és olyan örömmel írta a pályázatot, készült a költözésre (már azelőtt, hogy, értesült a pozitív válaszról), mint aki tudja, hogy már megkapta az ajándékot. És mindenkivel meg is osztja, hogy milyen hálás az ajándékozónak, annak a Mennyei Atyának, aki rájuk tekintett és megsegítette őket. Az otthonból való kiköltözéssel még nem értek célba, egy nagy lépést tettek. Mégis jó volt úgy elköszönni a családtól, hogy bár több száz kilométer távolságra kerültek tőlünk, mégis Aki eddig vezette őket, Az továbbra is velük marad. Az ő reménységük nem csupán az emberi lehetőségekben, szociális rendszerben, támogatásokban van, hanem abban az Úrban, Aki számára mindezek eszközök, hogy gyermekeiről gondoskodjon, akik bíznak Benne.   Regina története: Ezt a történetet szeretném megosztani olyan emberekkel, akik nem hisznek Isten csodáiban. Évek során sok csodát tett velem az Úr, embereken keresztül mutatta be cselekedeteit. Én nem hiszem, hanem tudom, hogy van, és létezik. És olyan embereknek segít, akik hisznek Benne, és imában szólnak Hozzá. Regina 03Én 39 éves, 5 gyermekes anyuka vagyok, és egyedül nevelem gyermekeimet. A férjemtől 12 év után el kellett válnom, mert bántalmazta a gyerekeket és engem is. Azóta csak vándorolunk az országban. A nagyobbik fiammal voltunk albérletekben, ahonnan el kellett jönnünk. Az egyik albérletből elszökött tőlem a fiam a húgomhoz, mert ott meg volt szokva és szerette azt a családot. Unta az állandó iskolaváltásokat. Félt a nagyvárostól, ahova költöztünk, mert mi mindig faluhelyen laktunk. Mivel a húgom nem tudta vállalni a körülmények miatt, így intézetbe került. Már 4 éve ott van. Lelkileg tönkre mentem, amiért elvesztettem. Nagyon sok éjszakát átsírtam az aggodalomban, hogy mi lehet vele. Magamat hibáztattam, hogy nincs velem, ha nem váltam volna el, akkor még velem lenne. Aztán Gyermekek Átmeneti Otthonába kerültünk, ahol a többi gyerekkel 1,5 évet töltöttünk. Ezen kívül még kétszer Családok Átmeneti Otthonában is voltunk. Fiam elvesztése után sokat imádkoztam Istenhez sírva, hogy adja meg nekem, hogy a gyerekeim újra együtt legyenek. Sajnos ritkán tudom megoldani, hogy látogassam, nagyon nagy a távolság köztünk. Hála Istennek, nagyon szeret engem, jó a kapcsolatom a fiammal.   Regina 04Az Üdvhadsereg Fény Házába kerültünk utoljára. Ez egy anyaotthon. Itt nagyon sokat beszélnek Istenről, a többi otthonban ilyen nem volt. Nem akartam Budapestre jönni, de csak itt volt hely az egész országban. Az Úr ide vezényelt, hogy megadja nekem, amiért régóta imádkoztam. Nagyon jól érzem magam, mióta járok Istentiszteletre, és az otthonban is rendszeresen részt veszek, mert itt is tartanak Istentiszteletet. Sajnos itt a 15 éves lányomat is elvesztettem, ő is intézetbe került. Lelkileg most már még jobban megviselt, hogy két gyermekem nincs velem. Ezért kértem-kértem Istent, hogy egy házat adjon nekünk, ahol nyugodtan fel tudom nevelni a gyerekeimet. Ne kelljen még egy gyereket elveszítenem a vándorlás miatt. Hála Istennek csodálatos emberekkel vagyok körülvéve, akik megoldják ezt a problémát Isten által. Végre 4 év után meghallgatta imáim. Ő az, aki látta, látja a szenvedésünket. A 13 éves lányom pszichiátrián is volt másfél hétig. Isten segítségével, sokkal nyugodtabb lett, mert Isten ad nekünk házat, ahol nyugodt körülmények között tudom a gyerekeimet nevelni és a nagy fiam és lányom is velem lesz. Idővel Isten levette a terhet a vállamról. Tudom, most már annyi idő után helyre jön az életünk.   Regina 05Ha nem hiszel Istenben, próbáld meg és fogadd meg a törvényeit, sokat imádkozz, mert csak így tudsz kapcsolatot teremteni Istennel. Biztos vagyok benne, hogy a te imádat is meghallgatja és segíteni fog rajtad, hogy jobb ember legyél. Én nem voltam jó ember, de mióta Isten útját járom, nagyon sok segítséget kapok Tőle. Jó, hogy ez az intézmény, az Üdvhadsereg sokat foglalkozik Isten tanításával, így erősödik a hitem.

TÁMOP Projektnyitó

„Egyenlő esélyt a közszolgáltatásokhoz” - Reménység Ház Gyöngyösön

2013. június 11.

Az Üdvhadsereg Szabadegyház Magyarország támogatást nyert az ÉMOP- 4.2.1/A-11-2012-0056 számú pályázatával, a fejlesztéssel a Gyöngyösön élők mindennapjait szeretnék könnyíteni.

 tervezett belső

A projekt komplex fejlesztésként a mélyszegénységben élő illetve a halmozottan hátrányos helyzetű csoportok életminőségének javítását tűzte ki célul, olyan új szociális és gyermekjóléti szolgáltatások kiépítésével, amelyek specialitásukból adódóan hiánypótló szolgáltatásként lépnek be az adott ellátási területre.

Másolat - 2013 június 11. 008

Fontos elem a családok erősítése, a különböző értékrendek összehangolása, az ifjabb generációk felkészítése a közösségi normák megismerésére, azok elsajátításának segítése, ezzel a társadalmi el- és befogadás alapjainak kialakítása és az integráció hatékonyságának növelése a halmozottan hátrányos helyzetből származók számára is.

 Másolat - 2013 június 11. 016

A projekt keretében nyert 97 927 427 Ft pályázati támogatás lehetővé teszi az Üdvhadsereg által erre a célra vásárolt ingatlan felújítását és átalakítását, később pedig az alábbi szolgáltatások működtetését: családi napközi, népkonyha és utcai szociális munka bázisa valamint közösségi tér. Az épület felújítása után a „Reménység Ház” nyitott kapukkal várja a rászorulókat.

„Angyal” a tolltartóban

 

071Nyáron költözött be K. édesanyjával és testvérével. Az otthonban töltött első hetek alatt lassan oldódott benne a félelem, szorongás. Különös kislány volt, még a többiek között is feltűnt, hogy a rövid kis élete során megtapasztalt nehézségek (a szülők nyújtotta biztonság hiánya, az állandó felkészültség, hogy mikor lesz megint baj, mikor jön haza apa, hogy bántsa anyát) mély, kitörölhetetlen nyomot hagytak lelkében. Lassan megszokta, hogy itt nem bántják. Itt biztonságban van. Ide nem jöhet be apa. Néha már egy-egy mosolyt is megengedett magának, vagy el merte engedni az édesanyja kezét.

De ahogy közeledett a szeptember, a szorongás úgy kúszott vissza a kislány életébe. Játékokat, mesekönyveket, foglalkozásokat állítottunk csatasorba, hogy életkedvét, bátorságát visszaszerezzük, de mindennel csak múló, átmeneti sikert értünk el. Hiszen azon a tényen semmi nem változtatott, hogy szeptember elsején neki ki kell lépnie a kapun. El kell mennie egészen az iskoláig, és ott hosszú órákon át védtelen lesz. A kapun kívül megtalálhatja apa, és elviheti. Anyát is megtalálhatja apa, és megint bántani fogja. Beszéltünk neki Arról, aki itt az otthonban az igazi védelmet jelenti nekik. Hogy Isten nem csak a falakon belül, hanem az utcán és az iskolában is meg tudja őket oltalmazni. Így született meg az egyik beszélgetés során „Angyal”, firkantott rajz egy lapon, ahogy átöleli az igeverset: „Megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.”. És együtt képzeltük el, ahogy az angyalsereg kíséretet alkot egy kicsi lány körül, hogy megvédjék az úton az iskoláig. „Angyal” őrhelye a tolltartó lett. Hogy mindig szem előtt legyen, és emlékeztesse K.-t, hogy Isten parancsára egy sereg láthatatlan angyal kíséri, és meg tudják védeni. „Angyalra” a tanév során sokszor volt szükség, mert egy-egy nehezebb napon visszatértek a félelmek, és nagy kihívást jelentett az a néhány buszmegállónyi út. Bár tudnánk olyan egyszerű mozdulattal, ahogy az angyalos lapot becsúsztattuk a tolltartóba, a gyerekek szívébe is reménységet és biztonságérzetet helyezni. Hogy az iskolában töltött idő, ami a tanulásról, játékról, barátságról kellene, hogy szóljon, ne a szorongástól, aggódástól legyen terhelt.

Fény Háza Nap: Ünnepelni jó! Együtt ünnepelni még jobb!

Ünnepelni jó! Együtt ünnepelni még jobb! Ezt tapasztalhattuk meg, amikor immár második alkalommal rendeztük meg otthonunk születésnapját, a Fény Háza Napot. Persze a gyerekek számára a június közepe mindenképpen ünnep, hiszen tankönyveket félredobva végre ezerrel élvezhetik a nyarat. Az már csak a hab a tortán, hogy egy egész délutánnyi játékkal, vidámsággal közösen lehetünk együtt anyukák, gyerekek, munkatársak. 1. FÉNY HÁZA NAP 2013.06.21 (126) Míg a gyerekekkel egymás orráról fújtuk a vattapamacsot, 2. FÉNY HÁZA NAP 2013.06.21 (247)     ping-pong labdát táncoltattak ki a hátukra kötözött dobozból,    

3. zokni.kés-villa csokievés

vagy éppen egy tábla csokit próbáltak késsel-villával kibontani, 4. FÉNY HÁZA NAP 2013.06.21 (102) addig az anyukák közösen készítették el a hűsítő gyümölcssalátát.   És persze mindent meg is ettünk… 5. FÉNY HÁZA NAP 2013.06.21 (134)                 Még azt is, amit a legkisebbek főztek a „manó-felügyelet” közben. Mivel a születésnapok nagy kérdése: „mennyit nőtt ez a gyerek egy év alatt?!”, mi is felmértük, hogy mennyi programmal lettünk gazdagabbak, nagyobbak az elmúlt 1 évben. Ebben segített a fényképekből összeállított film, aminek premier bemutatóján együtt ámultunk, bámultunk, de főleg nevettünk, magunkon, egymáson. 6. nevetős   A közös tánc közben néha egymás lábára léptünk, de a mozgás előkészítette a meglepetés vacsorának, az óriás pizzának a helyet, amit beszélgetés mellett, igazi nagy családi nyüzsgés közepette együtt fogyasztottunk el.7. FÉNY HÁZA NAP 2013.06.21 (374)8. FÉNY HÁZA NAP 2013.06.21 (372)9.FÉNY HÁZA NAP 2013.06.21 (386) És persze a születésnapi torta sem maradhatott el, amivel lezártuk a programot, de a beszélgetés, filmezés még sokáig elhúzódott, hiszen ez egy olyan nap volt, amikor kicsit kirúgtunk a hámból.   11. FÉNY HÁZA NAP 2013.06.21 (416)          10.pizza

Az Üdvhadsereg több helyen segített

Bem rakpart, Batthány tér, Lukács fürdő, Dagály strand és Margitsziget.  Ezeken a budapesti helyszíneken kaptak melegételt az árvízi védekezésben részt vevő civilek és hivatásos segítők az Üdvhadsereg jóvoltából az elmúlt hétvégén.  Az éhes tűzoltó, a fekete holló és a sütit hozó kislány esete.

A csütörtöki és pénteki margitszigeti ételosztás után az Üdvhadsereget szombaton reggel a Dagály strandra irányították, ahol a korábbi híresztelésekkel ellentétben több száz önkéntest vártak és fogadtak előzetes regisztráció nélkül. Itt a nagy kár elkerülése érdekében nem volt mindegy, hogy 20 centi víz szivárog át a gáton, vagy 2 méter, ami komoly anyagi károkat okozhat. Az itt dolgozó főként civil önkéntesek örömmel fogadták az Üdvhadsereg támogatását. Szombaton folytatódott a küldetés, a szervezet a Bem téri gátépítőket látta el tápláló meleg étellel, majd a Battyány téren, a Lukács fürdőnél és Margitszigeten kaptak meleg ételt a gátak őrzői és építői.

2013 június 09  bejegyzésbe1

Az Üdvhadsereg segítségére a Dagály strandon fizikai értelemben is szükség volt, akadt olyan munkatársuk, aki az ételosztás befejeztével látva a szükséget a helyszínen maradt és beállt segíteni a homokzsákfal-építésbe. A Margitszigeten különösen jól jött az utánpótlás, ugyanis az egyik pihenő idejét töltő tűzoltó kis szalvétáján épp megterített magának az otthonról hozott ételekből, amikor egy holló arra repült, felkapta az ennivalót és azzal együtt eltűnt. Ekkor érkezett meg az Üdvhadsereg friss melegétel szállítmánya, az éhes tűzoltó nem kis örömére.

Dagály_2013_06_09 bejegyzésbe 2

A hétvégi tapasztalatok azt mutatják, hogy minden budapesti helyszínen nagy volt az összefogás, különös szeretettel és odafigyeléssel dolgoznak együtt az alkalmi csoportok a károk enyhítése érdekében. Valódi, odaadó szeretetnek voltak szemtanúi az Üdvhadsereg munkatársai, amikor a Bem téri helyszínen, ételosztás közben egy édesanya és 8-9 év körüli kislánya jelent meg több zacskó saját készítésű süteménnyel, a kislány elővette nagy hátizsákjából az édességet, és kérte, hogy azt „desszertékén” adják oda az éhes árvízi munkásoknak.

Az Üdvhadsereg továbbra is folyamatosan jelen van az árvízi védekezésben, napi 500 adag ételt oszt ki ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.

ADOMÁNYOZÁS