„Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái,...

„Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, mindazoknak a Krisztus Jézusban hívő szenteknek, akik Filippiben vannak, püspökeikkel és diakónusaikkal együtt: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben”.Filippi 1, 1-11

A levél elején az akkori világ szokványos címzési formájával találkozunk: ki az, aki ír, és milyen tisztséget tölt be. Nem azt írja, hogy én, a nagy gyülekezetalapító közlök veletek néhány fontos dolgot, hogy épüljetek hitetekben. Az apostol alázatosságával láthatjuk, azzal, hogy kinek tartja ő saját magát elsősorban. Szolga vagyok…  mégpedig a Jézusé.
Ez jön Pálból belső természetességgel. Manapság, amikor sok helyen fontos, hogy jól eladjuk magunkat és azt, amit képviselünk, vajon nekünk mi a legfontosabb?
A kegyelem Isten meg nem érdemelt jósága, melyet naponta ránk áraszt. Az Ő kegyelme mindenre elégséges. Megtartani, vigasztalni, üdvözíteni tudó kegyelem az övé. Ezt kívánja Pál a gyülekezet tagjainak. Valamint Jézus békességét, melyben az övéi részesülhetnek. Ez belső békét jelent számunkra az Istennel való kapcsolatunkban, megbékélés önmagunkkal és békességre törekvés embertársainkkal is!
Pál apostol börtönből írja ezt a levelet.  No nem mintha, bármi gonoszságot is követett volna el. Krisztusért viseli a bilincseit. Mégsem töri meg lelkét az, hogy börtönben van és korlátozva van a szabadságában. Hogy miért is nem törik össze?  Szívében hordozza azokat, akik a legfontosabbak számára. Először is ott él benne Krisztus és ez a legfontosabb. Aztán a szívében hordozza azokat a gyülekezeteket, melyeket alapított, vagy amelyekben megfordult.  Ez pedig reményt, hitet ad neki arra, hogy előre tekintsen!

ADOMÁNYOZÁS