Adventi gondolatok

Advent: várakozás, csendesség, egymásra figyelés.

 

Mit jelentenek ma 2015 ünnepi készülődésben számunkra ezek a szavak?

 

„Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” Sámuel 1 könyve 16: 7b

 

Hamarosan itt az ünnepi hajrá, lassan elragad minket a forgatag. Színes fények, hömpölygő tömeg, egyre több a külső inger és elvárás, még is nagyon fontos figyelnünk a halk szóra:
„Vigyázz magadra, csendesedj el!” Eljut hozzánk a hang?

  
Minden fölött nincs hatalmunk, gyakran az események nem a mi irányításunk alatt vannak, azonban van, amiről mi dönthetünk és hallgathatunk a tanácsra:
„Vigyázz a lelkedre, testedre, szívedre, elmédre! Pihentesd meg a lelked is, adj időt magadnak a rohanásban!”


Kell egy-egy este a családdal, barátokkal...
Kell egy-egy este egy jó könyvvel, vagy zenével a csendben...
Kell egy kis béke bentre!

 

Igen, minden embernek van gondja, baja, de legalább most szakítsunk egy kis időt arra, hogy figyeljünk jobban egymásra. A kedvesség, egy mosoly, egy jó tanács gyógyít, erőt ad annak is, aki mondja és annak is, aki hallja.

Próbáljuk ki: sokkal izgalmasabban fest a világ, ha nem csak arra figyelünk, ami a szemünk előtt van, hanem arra is, ami nem látható.

 

Túlságosan rohanunk. Túl gyorsan beszélünk. Túl gyorsan gondolkodunk, már ha gondolkodunk! Mailezünk, SMS-ezünk, és az üzeneteinket nem olvassuk el újra, túl sokat tudnunk és még is nagyon keveset, azokról, akik hozzánk tartoznak, akik „ránk vannak bízva”. Ne engedjük, hogy a dolgok értelme vesszen el, ami miatt érdemes küzdeni!

 

Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra és élményre, az örömre és a bánatra egyaránt. Ha nem tesszük, egyszer csak arra ébredünk egy nap, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, de nincs velünk. De, ha nem veszítjük el a ráfigyelés képességét, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, együtt megyünk tovább egymást megerősítve.

 

Legyen hát ez a néhány hét csönddel, meghallgatással, figyelemmel és örömmel teli.

 

admin

 

 

ADOMÁNYOZÁS