A bábmissziós szolgálat már több, mint tizenöt éve az életünk része. A kezdetekkor még csak gyülekezeti gyermekórákon báboztunk a gyermekeknek.
Bábmissziós szolgálatunk (nagyon rövid) története.
Amikor a titokzatos nagy barna bőröndünkkel megjelentünk, amely akkor még kesztyűbábokkal volt tele, a gyermekek tudták, hogy nagyon izgalmas történeteket fognak látni.
Egy nyári táborunkba meghívtuk a Palánta bábmisszió egyik bábcsoportját, ahol óriás mupettbábokkal adták át az evangéliumot a táborozóknak, amely nagy sikert aratott. Ezért a következő évre is ezt terveztük, de nem tudták vállalni az előadást és azt az üzenetet kaptuk, hogy „Miért nem próbáljátok meg Ti? Segítünk!” Ekkor kezdődött a nagy kalandunk a bábmisszióban. Először a nyári táborunkban szolgáltunk, ami nagyon tetszett a gyermekeknek, és számunkra nem csak nagy kihívás volt, de nagy örömöt is adott. Az első bábcsoportunkat a családunk tagjai alkották, öt gyermekünk, a férjem és én. Már az első karácsonyon - a Palánta Bábmisszió segítségével - több kerületi iskolába eljutottunk a Bibliai karácsonyi üzenettel, ahol az egész alsó tagozat részt vett. Ettől kezdve minden évben karácsony és húsvét előtt 4-5 nap alatt több előadást tartottunk a kisiskolásoknak és több óvodában is a kisebbeknek. Év közben sokat báboztunk a gyülekezeteinkben, játszótereken és városi rendezvényeken. Egy-egy missziós időszakban 1500-2000 gyermek hallhatta és láthatta a karácsony és a húsvét keresztény üzenetét, és tanulhatott evangéliumi gyermekéneket. A bábdarabok mindig újak, érdekesek és a gyermekeket éppen érintő aktuális kérdésekre is válaszokat adtak, és mindig benne volt az Úr Jézus szeretetéről szóló üzenet. Az évek során ahogyan a gyermekeink „kinőttek” a bábcsoportból, a gyülekezetből csatlakoztak a gyermekek és fiatalok. Megtapasztaltuk a közös szolgálat örömét és megtartó erejét. Azóta már sok gyermek és fiatal szolgált velünk a bábcsoportban, akikért nagyon hálásak vagyunk Istennek.
Szeretettel osztom meg Laura bizonyságtételét, amely egyben hiteles beszámoló is arról, hogy hogyan szólítja meg a kisgyermekeket a bábos szolgálaton keresztül az Isten, menti meg őket és lehetnek idővel az Ő országa építésében harcosokká.
„Számomra a bábmisszió egy nagyon fontos lépcsőfok volt a hitéletében.
Gyermekként találkoztam először a bábosokkal, amikor én még csak a nézőközönségben csodáltam a mesét. Közben elkezdtem járni Biblia órára, ami akkor egy szabadon választott különóra volt. Az évek során hol többen, hol kevesebben voltunk a hittan órán, de mi (a tanár és én) mindig ott voltunk, így egy nagyon szoros és szeretetteljes kapcsolat alakult ki kettőnk között. Így inkább jártam a Tanár miatt, és nem az volt a fő, hogy éppen milyen történetet tanulunk. Amikor már nagyobbacska voltam, elkezdtem besegíteni a bábcsoportnak.
Eközben magánéletemben sok törés, gyász, rossz dolgok jöttek, és ott álltam, hogy akiről eddig azt tanultuk, hogy jóságos, és szeret bennünket az miért engedte meg, hogy 13 évesen félárva legyek...
De megint jött a missziós időszak a bábosokkal, és ott, ahogy szolgáltam a gyermekek felé, valami hihetetlen béke fogott körül. Akkor még nem tudtam, hogy mi ez, de amikor vége volt a 3 napnak nagyon hiányzott az az érzés. Ekkor döntöttem el, hogy vasárnap megyek istentiszteletre, és ahogy ott ültem és hallgattam a prédikációt, megértettem, hogy Isten hiányzott.
Azóta rendszeresen járok a gyülekezetbe, segítek, ha tudok, a bábmisszióval szolgálunk (amikor lehet), közben katona lettem. Más közösségben is próbálom közelebb vinni az Úrhoz a gyermekeket.
Természetesen a Tanárnővel a jó kapcsolat megmaradt, és szinte már egy család vagyunk.”
Az elmúlt másfél év a járványhelyzettel, az iskola bezárásokkal és a különböző megszorításokkal akadályokat gördített a bábmisszió elé. De hisszük, hogy amint lehet újra életre kelhet ez a szép és szívünknek kedves szolgálat. Örömmel várunk olyan fiatalokat, akik elhívást éreznek a bábozás iránt, és szívesen adnák át az Úr Jézusról szóló örömhírt ilyen formában.
Hisszük, hogy nem hiábavaló a bábmissziós szolgálat, hiszen a Biblia is arra ösztönöz, hogy „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek könyve 22.6) A bábdarabokban és az énekekben elhangzó igék a gyermekek szívébe íródnak, és amikor eljön az ideje, útmutatást vagy bátorítást adhatnak számukra.
A járvány időszaka alatt, sajnos nem tudtunk az oktatási intézményekbe ellátogatni és a szabadtéri programok is elmaradtak, de nagyon várjuk, hogy ismét legyen lehetőség a szolgálat a folytatására, a gyermekek örömére!
Forrás: Vecsey Enikő/Üdvhadsereg Józsefváros/Kommunikációs osztály
Dátum: 2021. augusztus 31.
A kép forrása: Üdvhadsereg Józsefváros
Letölthető INNEN pdf formátumban
Galéria:
