ADOMÁNYOZÁS ››
Az Üdvhadsereg nemzetközi mozgalom
Üzenete a Biblián alapszik. Szolgálatának mozgatórugója az Isten iránti szeretet.
Feladata az, hogy hirdesse Jézus Krisztus evangéliumát,
és hogy az emberi szenvedést személyre való tekintet nélkül enyhítse.
ÍGY SEGÍTHET ÖN ››
Gyülekezetek
 
 
Az Üdvhadsereg egyház része az egyetemes keresztény egyháznak. Magyarországon jelenleg öt gyülekezetünk működik, Budapesten belül: Józsefvárosban és Rákoscsabán, valamint vidéken : Debrecenben, Gyöngyösön és Miskolcon. Részletesebb információ ide kattintva érhető el.
Szociális intézmények

 

Istennel való kapcsolatunk meghatározza az életünket. Számunkra a hit és a cselekedet egymástól elválaszthatatlan,ezért segítünk rászoruló embereken, legyenek hajléktalanok, nélkülözők vagy krízishelyzetbe kerületek. Segítséget intézményesen adunk. Bővebbet ide kattintva tudhat meg.

Adományozás

Az elesettek és bajbajutottak számára intézményesen nyújtunk megoldásokat. Célunk eléréséhez azonban adományokra is szükségünk van. Ha Önnek munkaereje, szaktudása, felesleges tárgyai vagy adományozásra szánt pénze van, kérjük támogassa küldetésünket. Ha szeretné tudni a részleteket, kérjük kattintson ide.

Hírek

Koncert

Fény Háza nap beszámoló

Valami nagyon fontosat akarok mondani: most júniusban voltam három éves. Nagyon sokan eljöttek a szülinapomra. Voltak felnőttek is és voltak olyan pici gyerekek is, mint én. Szerettem volna, ha jól sikerül a zsúr, ezért nagyon izgultam, hogy milyen lesz.   Azért, mert három éves vagyok, még nem vagyok annyira nagyon önálló. De megígérem, hogy sietek nagy lenni. A meghívókat az itt dolgozó nénik írták meg, meg a házat is ők díszítették fel, és abban is ők segítettek nekem, hogy legyen játszás is azoknak, akiket meghívtam.   A szülinapomat június 25-én tartottuk meg, mert akkor ért rá mindenki. A zsúr délután kezdődött el, amikor áhítat volt és utána énekeltünk is együtt. Meg sok képeket is néztünk magunkról: miket csináltunk egész évben. Az nagyon vicces volt. Meg utána annyi sok játék volt, hogy nem is tudom felmondani az összeset. De emlékszem a lepedős-kitalálós játékra, az ugrálósra, a kirakósra, a beszélősre meg, hogy csendbe kellett lenni, hogy a szabályokat és egymást meg tudjuk érteni. A játszás annyira sok volt, hogy nagyon sokat kellett enni, hogy megint tudjunk játszani. Volt sok gyümölcs meg valami kerek piros, húsos ennivaló, amit amikor felszeleteltek még több lett belőle, és mindenki sokat tudott enni. És még az volt a nagyon jó utána, hogy volt torta is, amin rajta volt a nevem.   Mindenki nagyon sokat nevetett, főleg amikor játszottunk. Én azt hittem, hogy nem is fogom tudni kibírni a sok nevetést, mert már annyira fájt a hasam. És én szerintem mindenki nagyon jól érezte magát egész nap. Most elalvás előtt az ágyamban szerintem a harmadik legjobb dolog az volt, hogy volt torta, a második legjobb dolog az, hogy nagyon sokat játszottunk. Az első legjobb, hogy mindenki eljött, akit meghívtam. Szerintem erről fogok álmodni.  

Amikor az egyetlen látogató a szociális munkás

Segítő szakembereként kórházba került klienseimet megszoktam látogatni. Ez a találkozás amiről most írok, különös izgalommal töltött el, hisz kliensemmel korábban csupán egyszer beszélgettem személyesen - a felvételi beszélgetésen, amikor az Intézményünkbe jelentkezett. A történetet, amit most megosztok veled, gyöngyszemként tartom nyilván a munkával teli hétköznapokban, hisz számomra arról árulkodik, hogy Isten eszközül vehet minden embert – még engem is - ahhoz, hogy beszéljek a Jóistenről és az Ő szeretetén keresztül tudjak vigasztaló szó vagy tett lenni a bajba jutott ember számára.   Látogatásom helyén, a Krízis Osztályon súlyos lelki betegek fekszenek. A folyosóra csak csengetéssel lehet bejutni. A kórházi terembe belépve sötét arcok tekintettek rám. Csak a leghátsó ágyról kelt fel egy hölgy, akinek fakó fény csillant fel a szemében.   Hát eljött! Igen, el. Megígértem. Mégsem bíztam benne, mert a lányom is megígérte még hónapokkal ez előtt, hogy meglátogat. Azóta sem láttam. De Ön itt van. Hoztam egy pár cipőt, ruhát és a Lukács evangéliumát.   Miután kimentünk a társalgóba, elkezdtünk beszélgetni. Feltettem neki a kérdést, ami újra és újra utat tört a gondolataimban, hogy hogyan került ilyen helyzetbe, hogy a halált választotta az élet helyett? Válaszaiból megtudtam milyen érzés, amikor valakinek nincsen semmije. Se pénze, se ruhája, és hát „bár nem tudja, mert maga biztosan nem dohányzik” – mondja, „de egy dohányosnak cigaretta nélkül!” Ez a hölgy jól tudja milyen szörnyű érzés amikor nem szereti senki, pedig vannak gyermekei.   Ezekről a dolgokról kliensemmel később a gondozási folyamat alatt még sokat beszélgettünk, de látogatásom célja azon a napon az volt, hogy bátorítsam Őt. Eltudtam neki mondani, hogy „Van ki út!és, hogy mi Őt itt a „Válaszút Háza” Hajléktalan Női Rehabilitációs Otthonban - „Haza Várjuk!”. 2014. október 20.  

Lelki útravaló

51. Zsoltár

A felirat szerint a zsoltárt Dávid írta.

 

Ezzel a zsoltárral kapcsolatban hangsúlyozza Luther, hogy Isten igéje nem szentekről, hanem bűnös emberekről beszél. Bűneinek tudatában Isten megbocsátó szeretete után nyújtja ki kezét az imádkozó. Mivel egészen komolyan veszi Istent, azért veszi komolyan a bűnt is. A bűn nem morális megtévelyedés, hanem valóság, elszakadás Istentől. A bűn olyan valóság, amely kiszakít Isten szeretetközösségéből. Ezt élte meg Dávid is. Hogy ez a kapcsolat ismét létrejöhessen az ember részéről kell egy lényeges felismerés. Így volt ez Dávidnál is. Bűnfelismerés, bűnrendezés Istennel. Ennek hiányában az ember nem léphet tovább a hit útján.


Álltathatja magát, de továbblépni Istennel akkor sem tud. Dávid nagyon jól tudta, hogy Isten a szívben lévő igaságot kedveli. Nem azt amit az ember esetlegesen kifele láttatni enged magából.


Az alázat nagy kincs, habár ez a világ sokszor gyengeségnek véli, Dávid csak ezzel az elengedhetetlen Isten felé való alázattal tudott továbblépni. Amikor az emberben megvan az a hajlandóság, hogy szembenéz önmagával, azzal aki, amit tett, és nem szépíti a dolgokat magáról, akkor valami új kezdődhet.  Isten „hű és igaz, hogy megbocsássa vétkeinket”- Ő ma is vár!

 

Gazsó Andrea kapitány

Üdvhadsereg lelkész

Alapítónk üzenetei

 

William Both, metodista lelkész, az Üdvhadsereg alapítója rengeteg felismeréssel gazdagította a világot. Tanításából most két idézetet emelünk ki. Célunk, hogy érdeklődést váltsunk ki a honlapunkra látogatóból: legyen kedve többet és többet olvasni egy keresztény világmozgalmat elindító lelkésztől.

“Azt gondolom, hogy a legveszedelmesebb dolgok, amivel a 20. században szembe kell néznünk: Vallás Szent Szellem nélkül; keresztyénség Krisztus nélkül; megbocsátás helyreállás nélkül; erkölcs Isten, menny és pokol nélkül.” – William Booth.

“A mi dolgunk az, hogy lehozzuk a mennyet ide a földre.”
― William Booth

Elmélyedne a témában? Vegye föl velünk a kapcsolatot vagy kövessen bennünket valamelyik közösségi médiumon: Facebook, Twitter, Pinterest, Google+. Várjuk csatlakozását!