Fontos, hogy az emberek figyelmét mindig próbáljuk Jézusra irányítani – interjú Nagy Gáborral és Kiss Edittel a gyöngyösi gyülekezet vezetőivel.
2020 július 10.
Mindenki számára öröm, hogy újra közösségben lehetünk együtt, még ha megváltozott körülmények között is.
A nyilvános szabadtéri Istentiszteletek hangulata kicsit más, mint a gyülekezeti termekben, a hang másként terjed, jobban kell egymásra figyelni…
A szabad tér már nem jelent nagy problémát, lassan megszokjuk, hogyan kezeljük a helyzetet. Igyekszik a többség az előírt higiéniai előírásokat betartani és vigyázni önmagára és másokra egyaránt.
A kezdetek persze hoztak némi fennakadást, mert az előre kikészített és egymástól kellő távolságra elhelyezett székek "véletlenül" közelebb kerültek egy-egy rég nem látott ismerős székéhez… jól érthető módon meg kellett beszélnünk, miért vannak így előkészítve. Miért is fontos, hogy betartsuk egymástól a 1,5- 2 méter távolságot. Lassan mindenki szépen belerázódik ebbe az új rendszerbe.
Az Istentiszteletek végén korábban hosszasan beszélgettünk egymással, ez most a hagyományos módon nem működhet, ezért azt a gyakorlatot vezettük be, hogy mindenkit megkérünk, maradjon a székénél és mi odamegyünk, hogy a közvetlen kommunikációra is lehetőségünk legyen egymással. Ez persze sokkal több időt vesz igénybe, de úgy tűnik, hogy az igény nagyobb, mint az időhiány. Ki vannak éhezve az emberek a személyes kontaktusra.
Egyre több kapcsolat éledhet fel és ezt örömmel fogadják az érintettek.
A korábbi szervezett programok közül még nem minden tudott újra elindulni, de tervezzük, és arra törekszünk, hogy mindennek megtaláljuk az előírások szerinti megoldását. Szükség lenne például a korábban gyakorolt ruha adományozásra, amelyre hamarosan sort szeretnénk keríteni, az igény egyértelmű.
Az udvarunk lehetővé teszi, hogy az összejöveteleket itt tartsuk, bár a befogadó képessége korlátozott.
Sok bizonyságtétel is megfogalmazódik.
Nyári Sárkány Péter figyelemreméltó módon foglalta össze a megéléseit:
„Mint egy sötét viharfelhő, úgy jött felénk a járvány, s márciusra ide is ért ...
Mivel a veszélyeztetett rétegbe tartozom (69 éves vagyok, krónikus betegségekkel), fiamuram és menyem úgy döntöttek, kimentenek egy nagy budapesti szálló egyszemélyes szobácskájából és Gyöngyösre költöztettek egy negyedik emeleti csodás panorámájú lakásba.
A meghökkenés és az öröm után számba vettem, mi is ez, mik a feladataim: Jézushoz fordultam imáimban...
A fundamentum maradt a bibliázás; imák és imakérések, teológiai tanulmányok; képek föstése; kiállítások szervezése online és realiter formában...
Konkrét emberi kapcsolataim megszűntek: csak fiamat és az Üdvhadsereg gyöngyösi munkatársait láttam "élőben" 1-2 percre ...
Időm megnövekedett: nem csak azért, mert megszűnt minden nyüzsi, viszont többet voltam fönt a hálón, főleg szakmai, ill. cigány ügyekben ...
Skype és ZOOM konferenciákon vettem részt, s persze 4 kisebb unokámmal is így tartottam a kapcsolatot ...
K- és Ny.-i tájolású lakásomban rögzült a 05, majd 04 órai ébredés:
ébredéskor hálaadás, dicsőítő imákkal imbolygok a keleti oldal ablakaihoz: napfölkeltét fotózok imák közben...
Aztán Biblia, újra imák és imakérések közvetítése; reggeli, s indul a nap: lakáson belül ...
Alkotással, imákkal kettesben maradtam Jézussal. Állandó chat- társaim vették észre, hogy Jézus és az Újszövetség dominál virtuális beszélgetéseinkben ...
Lehiggadtam. Nem lassultam, de kevésbé hevesen létezem és véremmé vált a "pachako rom" (békítő ember) magatartás ...
Ebben az egész mizériában a végső idők jeleit látom: a vírusról úgy gondolom, csak az első volt, folytatódni fog, rá kell jönnünk, hogy új életformát, új együttélési normákat kell kialakítanunk stb., s nekünk megtérteknek megnőtt felelősségünk: még tart a kegyelem ideje, fokozott mértékben kell térítenünk, Jézust hirdetnünk...
Én ezt az interneten próbálom végezni, ill. műveim már a keresztyén hit jeleit hordozzák, s igyekszem örömöt adó színekkel, szép formákkal kifejezni ezt ...
Az én helyzetem a karantén idején egyedi és nem általános: két elhívásom miatt alkotó művészként és aktív keresztyénként ajándék volt ez a 60 valahány nap ...mely még közelebb vitt (s ez a legfontosabb) Jézushoz ...
Kívánom ezt minden Üdvhadsereges Testvéremnek és mindenkinek, aki már megtért és a keresőknek is: találják meg a Megváltóhoz vezető utat ... Kérem az Úr áldását, erősítsen meg minket, s tartson meg óvó-védő-építő kegyelmében!!!
Ámen!”
Visszatekintve meglepően jól reagáltak az emberek az internetes elmélkedésekre, és ez lehetőséget adott arra is, hogy ebben a zárt időszakban is képviselhessük meggyőződésünket, hitünket. Fontos, hogy az emberek figyelmét próbáljuk mindig Jézusra irányítani.
Számunkra mindenképpen kihívás volt az elmúlt időszak, mert új dolgokat kellett megtanulni, új rendet kialakítani és más helyzethez alkalmazkodni. Fizikailag megterhelőbb volt, de ez nem jelentett problémát.
Sok ember ébredt rá arra az igazságra, hogy nagyon sebezhetőek vagyunk. Még ha ez a mindennapokban háttérbe is szorul, most szembe kellett nézni azzal, hogy nincs hatásunk igazán a jövő alakulására, sebezhetőek vagyunk. Meg kell hajolnunk és el kell ismernünk, hogy csak Isten ura a holnapnak.
Azt reméljük, hogy ezek a felismerések nem illannak el a zárlat feloldásával, hanem segítenek majd az embereknek kicsit változni, a hitet megragadni és teljes életet élni.
Az ebéd kihordás kapcsán, sok új kapcsolat alakult ki, elsősorban idős emberekkel. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok ember magányos és égető szükségük van kapcsolatokra. Nem tudtuk eldönteni, hogy naponta az általunk vitt ebédet vagy azt a néhány jó szót várták-e jobban, amit ilyenkor mondhattunk nekik. Az ebéd hordásnak a héten vége szakad, hiszen a zárlat elmúlt, de továbbra is szükséges lesz a rendszeres kapcsolattartás, mert erre nagy igény van.
Igyekszünk elfogadást és szeretet adni, amikor ezt megérzik az emberek, nagyon ragaszkodnak hozzánk. Egy-két kedves szónak is óriási segítő ereje tud lenni. A lelkünk ki van éhezve erre.
Sok idős ember talált otthonra nálunk.
Érdekes esetek is adódtak persze. Az egyik idős hölgy fia hazaköltözött a karantén idejére. Szép énekhangja van és egy országos hírű kórus tagja. Egyik nap, amikor vittük az ebédet az Édesanyjának beszélgettünk arról, hogy kinek, milyen nehézséggel kell megküzdenie. Elmondta, hogy e-mailben kapott egy kottát, amely alapján be kell gyakoroljon egy művet és fel kell énekelnie, de nem tudja hol kinyomtatni. Így megbeszéltük és elküldte hozzánk e-mailban a nyomtatnivalót és másnak az ebéddel együtt megkapta a kottát papír alapon is tőlünk.
Nem sokkal később érkezett tőle egy link, amelyen már a kész, összevágott zenei anyag volt elérhető. Gyönyörködtünk benne, hogy a kórustagok egyedileg felvett hangja, végül milyen harmóniát adott, amikor egyben szólaltatták meg azokat. Megtanultuk ebből, hogy Isten igazán sokrétűen tud minket használni, ha azt a kis részt, amivel mi rendelkezünk hozzátesszük a nagy egészhez.
Megyünk tovább és keressük a legjobb módját annak, hogyan segítsük szükségben lévő embertársainkat.
