Az Üdvhadsereg Gyöngyösi Hadosztályában is ajtókat zárt be és új ajtókat nyitott meg, vagy éppen új ajtókra mutatott rá a 2020. esztendő.
2021. január 13.
Nehézkessé vált a kapcsolattartás, a személyes Istentiszteletek lehetősége beszűkült, és jól érthető okok miatt a megszokott formában időszakonként el is maradt.
Az online térben való terjeszkedés kézenfekvőnek tűnt az igei üzenet eljuttatására és éltünk is a lehetőséggel. Azonban szem előtt kellett tartanunk azt a tényt, hogy a ránk bízott embereknek az átlagéletkora és vagyoni helyzete miatt egy jelentős részüknek nincs pc, tablet, laptop, vagy okostelefon a birtokában, így a technika nyújtotta lehetőségeket nem tudják kihasználni vagy felhasználni. Ezért jelen kellett lennünk elektronikusan is és mechanikusan is. :) A közösségi oldalon rendszeresen, rövid videókban osztottunk meg igei üzenetet, amelyekkel sok, számunkra ismeretlen embert is elértünk. Ezek mellett nyomtatott formában is eljuttattuk a lelki táplálékot a látókörünkben lévő embereknek, akik nincsenek jelen az online térben.
A személyes üzeneteljuttatás jó alkalom volt arra is, hogy kicsit beszélgessünk, kicsit együtt sírjunk vagy éppen nevessünk. De természetesen ez nem volt minden esetben elegendő úgy, mint ahogy a telefonos beszélgetések sem nyújtották minden esetben a szükséges mélységű kapcsolatot.
Jól felhasználva a lehetőségeinket, a biztonsági protokoll betartása mellett teret adtunk a személyes beszélgetéseknek, hol a Hadosztályban, hol a beszélgetést / lelkigondozást kérő lakásában. Ezeken a találkozásokon még inkább megerősítést nyert számunkra, hogy lelkileg mennyire megviseli az embereket a kialakult élethelyzet. A sok és sokféle nehézség, vélt vagy valós információ sokak életében hátrébb sorolta a Mindenre Elegendő Istenbe vetett feltétlen bizalmat. Valóságosan kirajzolódott némely esetben a pásztor nélküli bárány állapota az előttünk lévő embertársunkban.
Karácsony előtt, nagy örömmel éltünk a lehetősséggel és személyesen vittünk a látókörünkben lévő nélkülöző embereknek tartós élelmiszer csomagot lakásra, illetve tartózkodási helyre. Igyekeztünk odafigyelni arra, hogy az utcán, vagy hajléktalan szállón élő embertársunknak, illetve azoknak, akiknek a lakásában már nincs gáz vagy villany, más összetételű csomag okoz örömet, mint az, akinek van lehetősége főzni.
Kihasználtuk a "kínálkozó" alkalmat és technikai fejlesztésbe fogtunk, melynek eredményeként több embert tudunk a biztonsági protokoll betartása mellett fogadni Istentiszteleti alkalmakon. Így, amikor december 27-én lehetőségünk volt újra együtt imádni Istent, már két teremben tudtunk leülni és hallgatni a prédikált igét. Nagy öröm volt ez mindnyájunk számára.
Itt jegyzem meg, hogy talán nem is gondolnánk mennyire fontos a személyes jelenlét az Istentiszteleti alkalmakon. Természetesen mindenkinek más miatt, mert mindenkinek személyre szólóan szól Jézus a szívéhez.
Ezzel kapcsolatban szeretnék egy bizonyságot megosztani.
A már említett technikai fejlesztések miatt szükségessé vált apró javításokat végeztem a népkonyha étkezőjének falán, amikor a külső sötétségből valaki kopogott az ablakon. Nem láttam pontosan ki az, de gondoltam késő van lehet rosszul is hallottam,…. aztán megint kopogtak. Odamentem az ablakhoz és felismertem egy alkohol és más mély problémákat hordozó hajléktalan embertársamat, aki a sötét utcáról mosolygott rám és jelezte, beszélni akar velem. Aggódtam, hogy megköt a gipsz és kezdhetem elölről a munkámat és kicsit mérlegeltem is, meg ér-e egy konzervet nekem ez az egész……hiszen mi mást akarna……megint. Sóhajtottam, letettem a spaklit és a fánglit….kimentem és beengedtem a zörgetőt akitől érdeklődtem miben tudok neki segíteni. A válasz nagyon meglepett és nagyon megszégyenített. Tájékoztatott András (nevezzük őt így), hogy olyan régen volt már bent az imateremben, most be szeretne jutni, mert elfelejtette, pontosabban mondva szó szerint nem jut eszébe az a bibliai idézet, ami a falon van kifüggesztve és szeretné megnézni, memorizálni újra. Bekísértem őt és láttam amint többször elolvassa, ajkaival is formálva a szavakat memorizálja a szöveget.
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Máté evangéliuma 11 rész 28 vers
Miután András végzett az olvasással mosolyogva elköszönt és elnyelte a sötét város.
Boldog voltam, hogy Jézus ezen az élethelyzeten keresztül megmutatta mit is vár el tőlem. Nem nagy és nem bonyolult dolgot, pusztán annyit, engedjem Őhozzá a gyermekeket.
Forrás: Nagy Gábor hadnagy,Gyöngyösi Gyülekezet/Hadosztály vezetője / Kommunikációs osztály
