A korábban megszokott nyitott élethez képest ténylegesen bezáródtak az intézmény kapui, ami önmagában is jelentős változást hozott.
Lakóink, ebben a szép időben szívesebben mennének pecázni
Új Reménység Háza a veszélyhelyzetben
A korábban megszokott nyitott élethez képest ténylegesen bezáródtak az intézmény kapui, ami önmagában is jelentős változást hozott.
Már nem lehet "csak úgy" bejönni egy kedves szóért, a vizes flakon megtöltéséért, pékárúért vagy a mellékhelyiség használata okán.
Kifelé is csak alapos kikérdezés és regisztráció után lehet elhagyni az épületet.
A létszámstop miatt kintről nem vehetünk fel új lakót, és a bentiek közül is néhányan úgy döntöttek, hogy kint vészelik át a nehéz időszakot, így most alig 70-en vagyunk.
A Lakóink nehezen viselik a bezártságot, még a szép kert sem vigasztalja őket, hiába jött el a lila korszak (lásd fotók), szívesebben mennének pecázni.
ki szeret olvasni, most kihasználja az 1500 kötetet meghaladó könyvtárunk kínálatát.
Naponta kétszer hőmérsékletet mérünk, vigasztalunk, bátorítunk, békítünk, csitítunk, csendesítünk.
A munkájukat elveszítőkre különösen odafigyelünk, és elnézőbbek vagyunk az alkoholfogyasztás tekintetében, illetve lelki módszerekkel és eszközökkel próbáljuk orvosolni azokat.
Csak a szükséges mértékű és halaszthatatlan esetkezelés, ügyintézés folyik.
A népkonyhán is átalakult minden. Békeidőben 6-an ülnek egy asztalnál, ezt 4-re, majd 2-re 
csökkentettük, míg végül áttértünk március közepén az étel dobozolására és az elvitel megszervezésére.
A Dobozi 31. gyülekezeti ifjúsági terem lett a népkonyhai munkahelyünk, a kert a várakozás helyszíne.
Először a Lakóink kaphatják meg az ebédet, majd bezárjuk a nagykaput, és a külsősök jöhetnek be. Kézfertőtlenítés után sorban állnak, betartva az 1,5 méteres szociális távolságot.
Türelmesek és együttműködőek, hálásak azért, hogy még működünk és van hova jönni. Erőteljes létszámnövekedést tapasztaltunk, minden nap 4-5 új ember is érkezik.
Hétfőtől szombatig ellátjuk őket, vasárnap nem vagyunk nyitva.
A nehéz helyzetben naponta keressük Istent, kérve az ő védelmét nemcsak a saját, az ellátottjaink életére is.
Mint a hajdani munkatársak a bombázás idején, mi is az intézmény pincéjében imádkozunk. Ahogyan akkor nem érte bombatalálat az épületet, úgy hiszünk mi is a természetfeletti védelemben, és hálát adunk minden védett napért, hétért és hónapért.
Hálásak vagyunk, hogy mindeddig megtartott az Úr és működünk az Ő dicsőségére és az emberek megelégedésére.
Kun Hajnalka
intézményvezető
Munkánkat segítheti adományával is az alábbi gombra kattintva:
