Karantén és költözés egyidőben, a Válaszút Háza intézmény az utóbbi hónapok során jelentős átalakuláson megy keresztül.
2020. június 29.
A Válaszút Háza intézmény jelentős átalakuláson megy keresztül, hiszen egy korábbi ellenőrzés után jelentősen, 16 főre kellett csökkenteni a férőhelyek számát.
Bár a szakmai munka kiváló és a lakók életében sok jó változást tapasztaltunk, az intézmény sajnos évek óta nagy deficittel működött, jelentős összeggel, saját forrásból kellett biztosítania a működést a fenntartónak. Az újabb férőhely csökkentés oly mértékben terhelte volna meg az Üdvhadsereget, amelyet hosszú távon tovább finanszírozni nem tud.
A vírus megnehezítette az amúgy sem könnyű helyzetet, mert már elkezdődtek a zárási folyamatok és emiatt a feszültség is a duplájára nőtt. A szerencsétlen „időzítés” miatt sok volt a bizonytalanság és a félelem. Végül mégis minden jól alakult, hiszen az Új Kezdet Házában ez idő alatt 13 új férőhely alakult. Minden rossz helyzetben van valami jó. A lakók változóan élték meg a bezártságot, volt, aki teljesen inaktívvá vált, volt, akit depresszióssá tett a bezártság.
A Válaszút Házában 15 hölgy él, közülük csak ketten nem az Új Kezdet Házában folytatják életüket. Egyikőjük ismerősökhöz, a másik hölgy albérletbe megy. Jó érzés látni, hogy megoldódik, biztossá válik a helyzetük.
Az intézményben 5 fős személyzet dolgozott, a karantén idején Vécsey Enikő személyében segítség is érkezett, ami nagyon jól jött, mert a mindennapok nagyon megváltoztak. 2 óránként takarítani, fertőtleníteni kellett, amiben mindenki nagyon együttműködő volt és így senki sem lett beteg.
A többség nehezen élte meg a bezártságot, azt, hogy nem tehetik azt, amit akarnak. Az idő eltöltésében voltak különbségek. Volt, aki elkezdett foglalkozni a múltjával, jöttek a felismerések, akadt olyan is, aki szembe mert nézni a múltjával. A hölgy zenehallgatás közben elkezdett beszélni a múltjáról.
Támogatás és megerősítésképpen elmondtuk, hogy amik lenyomták az önértékelését, azok nem igazságok, hiszen úgy élte eddig az életét, hogy ő semmit nem ér. Az egyik nagy pozitívum az volt, hogy a hölgyek így megnyíltak.beszélgetésekre nagy hangsúlyt helyeztünk ebben az időszakban, sokat kellett a hölgyeket bátorítani, támogatni, meghallgatni.
Erre a hétköznapokban sosem jutott elég idő.
Többen jelezték is, hogy ez egy pozitív hozadéka a vírusnak, hiszen sokkal több idő jutott ezekre a beszélgetésekre. Őszinte, mély beszélgetések voltak, előjöttek olyan lelki dolgok, amelyek korábban sosem. Jó lehetőség volt közelebb kerülni a hölgyekhez. Sok új dolog volt, amit mindenkivel el kellett fogadtatni, voltak harcok, aztán hamar elfogadták, hogy az új szabályok az ő érdeküket szolgálják.
Egy másik hölgy korábban sikeres vállalkozó volt. Most az anyagi lét helyett egyre fontosabb számára a lelki élet, valamilyen értékteremtő munkát keres.
Van egy hölgy, aki miatt kicsit aggódunk, neki pszichés problémája van, azért is van leszázalékolva. Nagyon önállótlan, a közlekedés sem megy neki egyedül. Reméljük megtalálja majd a helyét az új otthonában. A többségnek nincs is családja, tehát nem hiányoztak nekik a családi kapcsolatok a karantén idején.
Közben nagyon aggasztó volt, hogy mi lesz, ha megbetegszenek, mert szinte mindenkinek van olyan krónikus alapbetegsége, ami miatt a veszélyeztetett csoportba tartoznak.
Azt javasoltuk, hogy aki teheti, ne menjen dolgozni, de aki akart menni, mehetett. A munkáltatók is tolerálták a helyzetet, állásidőn tartották a munkavállalókat.
Jelenleg az a terv, hogy első körben azok fognak átköltözni, akiket már felvettek a másik intézménybe, akik még nem voltak felvételi beszélgetésen a következő hetekben költöznek majd. Július elején a második turnus is átköltözhet. A népkonyha és a nappali melegedő marad.
