Beszélgetés Cséki Győzővel és Marikával arról, miért tartják fontosnak immár több mint két évtizede, hogy fogvatartottakat látogassanak meg a börtönben.
"Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. ( Máté 25:35-36) A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Máté 25:40)
Győző: 1997. szeptemberében voltam először börtönben, és azóta feleségemmel rendszeresen járunk, Isten elhívásának engedelmeskedve. Ez úgy indult, hogy egy csendes héten voltam, ahol volt egy kedves fiatal hívő ember, aki épp akkor készült missziós börtönlátogatásra. Akkor azt gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha én is mehetnék. Szívesen bemennék oda is elmondani az embereknek, hogy Jézus Krisztus a megoldás számukra. Ekkor még Budapesten laktunk és a Fasori Református Gyülekezetbe jártunk. Ezután a Magyar Evangéliumi Börtönmisszióhoz jelentkeztem missziósnak, és ezután heti rendszerességgel jártam a budapesti börtönökbe. Később kibővültek a helyszínek, és elkezdtem Baracskára, majd Márianosztrára járni. Menet közben láttam, hogy kevés a női segítő és hívtam a feleségemet is. Egy idő után Marika is elkezdett járni az 5. kerületbe, a Markó és Gyorskocsi utcába. Amikor az Üdvhadseregbe kerültünk, ez volt a tiszti felvételin az egyik kérésem, hogy ezt a szolgálatot szeretném megtartani. Azt a választ kaptam, hogy ezt nem is kell abbahagyni, ezt folytatni kell. A tiszti képzés alatt is végeztük a börtönmissziót heti rendszerességgel. 10 éven keresztül minden karácsonykor december 24-én mentünk, és vittünk egy kis ajándékcsomagot, aminek nagyon örültek a fogvatartottak.
A szolgálatom alatt észrevettem, hogy amikor bizonyságot tettem, a fiúk megnyílnak nekem. Ha elkezdtem beszélni az életemről, arról, hogy Jézus mit végzett bennem, akkor jobban odafigyeltek. Amikor leköltöztünk Debrecenbe, ott is az volt az első, hogy megkerestem a helyi börtönt. Vittem be magammal bizonyságtevőket, dicsőítő csoportot, bábcsoportot, akik az evangéliumot hirdették. Az őröknek és a dolgozók gyermekeinek mikulásünnepséget is rendeztünk, számukra is hirdetve az evangéliumot. Áthelyezésünkkor ezt a szolgálatot átadtuk az utódunknak. Az új helyünkön Miskolcon is folytattuk a börtönmissziós munkánkat, ez az első szolgálatok között volt. Jó kapcsolatom alakult ki a börtönlelkésszel, kérésére vittem be levélpapírt, borítékot, tisztálkodási szereket, bélyeget, a fogvatartottaknak, mert erre volt a legnagyobb szükségük.
Marika: Számomra nem volt ilyen könnyű a kezdet, nem akartam először menni, de Isten olyan kedvesen tudott rám várni egy évet, és elvégezte a szívemben, hogy én is akarjak menni. Alig telt el egy év és már alig vártam, hogy végre én is a börtönmisszió tagja lehessek. A legfontosabb, hogy azoknak, akiket megvet a társadalom, nekik is el kell juttatni Isten szeretetét. A legkülönfélébb eszközökkel tudjuk feléjük kifejezni a törődésünket, de legfőképp Isten szeretetét. Karácsonykor például karácsonyi díszszalvétát is helyeztünk a csomagokba, hogy ezzel is egy kis ünnepi hangulatot vigyenek a zárkába. Aki kérte, annak próbáltunk abban segíteni, hogy a kint lévő családjukat támogassuk. Volt olyan férfi, aki arra kért, hogy amíg a felesége kórházban van, vigyázzunk a gyerekeire. Szívesen segítettünk ilyen módon is.
Győző: Volt egy fiú, akit a börtönben ismertem meg és olyan kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy végül meghívtuk a lányunk esküvőjére is. Ő igazi lelki testvérré vált.
Általában az előzetesben lévőkhöz járunk és azokhoz, akik épp töltik a büntetésüket. Hisszük, hogy számukra is az igazi szabadulást jelenti az evangélium, ez az egyetlen lehetőségük, hogy jó irányt vegyen az életük. Isten az ő lelküket, szellemüket, is meg tudja szabadítani. Az életfogytiglan büntetésüket töltő fogvatartottakhoz én nem jártam, azt gondolom, hogy az őfeléjük való szolgálat egy külön elhívás a börtönmisszión belül is. Nekik ott a börtönben kell megtalálni azt az életmódot, ami elfogadható, és abban segíteni őket, hogy feldolgozzák Isten segítségével a feldolgozhatatlant.
Voltak olyan tapasztalataitok, amikor valaki megtért és ettől megváltozott az élete és másként folytatta?
Győző: Az ÉRA Alapítványban találkoztam olyan börtönből szabadult fiúkkal, akik járnak gyülekezetbe, vannak pozitív változások az életükben, de sajnos ez nem túl nagy számban fordul elő. Van egy nagyon jó történet, amiben jól látszik, hogy sohasem tudhatjuk kit, mikor érint meg a hirdetett ige? Meghívtak bennünket vidékre egy evangélizációs szolgálatra. Az Istentisztelet végén odajött hozzám egy középkorú férfi és azt mondta, hogy én ismerlek téged, mert segítettél nekem Budapesten, amikor börtönben voltam. Amikor kiszabadultam megkerestem a helyi református gyülekezetet, beépültem, és azóta oda járok. Talán tíz év is eltelhetett a két találkozás között.
Marika: Hiszünk abban, hogyha azonnal nem is látjuk meg a munkánk gyümölcsét, legalább a magokat elvetjük. Jó reménységgel vagyunk, hiszen mi úgy látjuk, hogy a fogvatartottak szíve sem nehezebb talaj, mint egy jól szituált közösségben élőé. Sőt, ők talán még nehezebben érhetőek el. Társadalmi megítélés szempontjából viszont ők egy másik szinten mozognak. Erkölcsi szinten vannak megbélyegezve.
Egyszer voltam egy női alkalmon, ahol beszélnem kellett a börtönmisszós munkámról. Akkor azt találtam mondani, hogy az elítélteket Isten ugyanúgy szereti, mint bárki mást közülünk. Ha láttátok volna néhányuk arcát… , nem gondolkodtunk erről egyformán, ők nem nagyon akarták megérteni ezt a dolgot.
Győző: Vannak olyanok, akik bekerülnek a börtönbe az élet pörgéséből és megnyugszanak, elkezdenek gondolkodni. Két út van előttünk. A kényszerű bezártságban vagy másképp kezdik látni a múltjukat, a családjukat, a jövőjüket. Vagy szakítani akarnak a múlttal, a régi életükkel és helyesen cselekedni Isten segítségével, vagy folytatják régi életüket.
Ha helyes is az elhatározás, a szabadulás után jön aztán a probléma azzal, hogy visszamennek abba az életközösségbe, ahol nem változott semmi. Hiába megy hittel, akarással lehet, hogy egy ideig bírja, állja a sarat, de egy idő után általában sajnos feladja. Olyan is van, hogy olyan közösségbe megy vissza, ahol nem fogadják be, kirekesztik a múltja miatt. A börtönből szabadult fiúkkal az a legjobb, ami történhet, hogy olyan közösségbe kerülnek, ahol vannak már olyanok, akik hasonló nehézségeken mentek keresztül. Pontosan ismerik, milyen buktatókkal kell szembenézni, és hogyan lehet megküzdeni a helyes lépésekért, hiszen ők már megtették ezt az utat. Egy külsős, aki nem élt át hasonlót nagyon nehezen tud segíteni egy börtönből szabadult embernek.
Marika: Azt még elmondanám, hogy a nők között nagyon fontos volt az evangélium üzenete mellett, hogy megértsék, ők is nagyon értékesek. Teljes egészében értéktelen, semmirevaló rossznak tartották magukat. Saját szemükben a cigány nem is számít olyan értékű embernek főleg, ha elkövetett bármilyen bűnt, akkor azt hiszi semmire nem jó. Önmagukat is büntették. Logikus, ez a Sátán becsapása, azért, hogy továbbra is fogságban tudja tartani őket. Amikor a bibliából tanítottam őket, nagy hangsúly helyeztem arra, hogy ők Isten számára nagyon értékesek. Megérdemelt büntetésüket töltik, mert elkövetettek valamit, ezért kell bent lenniük. De van lehetőségük egy új életútra, ha megragadják az Isten kegyelmét. Ezt valahogy az ő nyelvükön szoktuk elmondani a teljes, gyönyörű szép evangéliumot.
Győző: A missziós alkalmakon azt tapasztaltam, fontos, hogy legyen dialógus, ne „csak” prédikációt hallgassanak. Úgy látom, hogy a nők egy része áldozat, akiket kihasználtak, becsaptak.
Marika: Én soha nem kérdezem meg, hogy ki miért kerül be, mert nem akarom tudni. Ha tudnám, akkor már születhetne egy megítélés a szívemben és azt nem akarom. Nem szeretném, hogy ez befolyásolja az evangélium hirdetését. A Gyorskocsiban a női szinten mindig megkaptam a kis könyvtárszobát, de Isten elintézte azt, hogy még csak eszembe se jusson félni a 15-20 fogvatartott között. Egyszer néztem, ahogy bejön a női csoporttal egy férfi, kérdeztem magamban, mit csináljak most. Néztem és figyeltem őt, sokára jöttem rá, hogy ő nem is férfi, hanem nő. És azon napon, amikor hirdettem nekik az Isten kegyelmét, szeretetét, ő volt az egyetlen, akinek folytak a könnyei és azt kérdezte a végén: Te, Marika néni? Engem is szeret az Isten? Lehet, hogy az Isten pont neki készítette ezt az alkalmat. Teljesen megnyílt a szíve.
A fő motivációnk az, hogy mindenkihez eljusson az evangélium.
Győző: Az elmúlt évek során, svájci és amerikai csoportokat vittünk be énekelni, és Istentiszteletet tartani. Amióta mi a feleségemmel az Üdvhadseregben szolgálunk, mindig része volt a börtönmisszió a munkánknak. A legfőbb dolog, hogy minden ember meghallja az evangéliumot. Bent a börtön falai között, bizonytalanság uralkodik még mielőtt végső ítéletet kapnak, nem tudják, hogy mi lesz velük, hány év büntetést fognak kapni. A pandémia alatt online bizonyságtételeket küldött a misszió a börtönlelkésznek, amit levetítettek a missziós foglalkozások helyett, de a fogvatartottaknak nagyon hiányzik a személyes találkozás.
Marika: Mindenhol, minden börtönlelkésszel jó kapcsolatunk van, jónak és szükségesnek ismerik el a tevékenységünket. Előfordult, hogy behívatott engem a börtönparancsnok és elmondta, hogy mennyire nagyra tartja a munkánkat, megköszönte és kiemelte, hogy nagyon fontos, hogy jelen legyünk a fogvatartottak életében.
A saját életetekre hogyan hatott vissza ez a szolgálat?
Győző: Minket is formált, megtanultuk elfogadni és megérteni más emberek életét. Elképzeltük, hogy mi lett volna, ha mi születtünk volna abba a környezetbe, abba a helyzetbe, amelyből ők jöttek. Az Isten kegyelmes volt, hogy minket a mi családunkba helyezett. Senki nem tudhatja, hogy mi lett volna belőle, ha más helyre születik. Megtanultuk nem megítélni az embert első látásra.
„Börtönben voltam és meglátogattatok” Máté evangéliuma 25:35 – mondta maga az Úr Jézus. Amikor találkozunk majd, nem azt fogja tőlem kérdezni, hogy hány biblia órát ültem végig, vagy mennyi szemináriumot hallgattam meg. Hiszem, hogy a börtönmisszióban hirdetett evangélium hatása lesz a fontos.
Forrás: Cséki Győző, Cséki Marika /Miskolci Gyülekezet/Kommunikációs osztály
Dátum: 2021 június 15.
A képek forrása: Royalty-Free | © Keantian | Dreamstime.com
A hír letölthető INNEN pdf formátumban
